A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

Néhány nemesi család vagyoni helyzete 1732-ben fundus pince szőlő szántóföld (köbös) malom bolt Dőry A. Boldizsár Zs Bük A. Szepessy Gy. 13% 5V4 3 IV2 12 2 3 1 174 44 61 18 25 V4 1 1 1 1 8 Miskolc mágnásainak legpompásabb házai között volt az Almássyak és a Bük család főutcái palotája, a Fáy-ház az Újvárosban, az örmények és a helvét hitvallásúak lelkészeinek házai a régi városban, de a város szép házai közé számított még a híres és tudós dr. Rátcz Sámuel főutcái emeletes háza, valamint a plébánia épületei a MindSzent utcában, a Foglár-ház, az Apátság épülete, a Zöldfához címzett fogadó, a városi kúria, az egri alispán háza, nemes Borsod Vármegye Palotája és még sorolhatnám. A nemeseken kívül a város lakosságának fő tényezőjét alkották a szabadok, a libertinusok, a 17. századi Miskolc tulajdonképpeni polgárai, akik a zálogos uraktól magunkhoz váltván házukat és tartozékait, felszabadultak a jobbágyi adózástól és szolgáltatásoktól. A városi közélet szereplői, a főbírák, a tanácstagok, úgymond általában a város tisztviselői a libertinusok soraiból kerültek ki. Az adózó libertinusok száma 1712-ben 118, 1744-ben 590 főben határoztatott meg Miskolcon. A továbbiakban Leveles Erzsébet kutatásaira

3 támaszkodva megkíséreljük a város polgárainak vagyoni helyzetét bemutatni és a miskolci polgár átlagvagyonát körülhatárolni. A beépített város portákra volt felosztva. A portákat kötelek szerint csoportosították. Az 1702. évi „Kötél Könyvet" mint Miskolc város ingatlanainak legrégibb összeírását véve figyelembe, egy kötélben általában négy porta (fundus) volt, ami Leveles Erzsébet számításai szerint 2200-2400 négyszögöl kiterjedésű lehetett. A város külsőségeiből a szántóföldek és rétek a kötelekben lévő fundusok tartozékait, appertinenciáit képezték. Az erdő- és legelőhasználat közös maradt. A szőlő és pince nem képezett fundusjárulékot. 1702-ben Miskolcon 479, 3/4 fundust, 1744-ben 100-zal többet, 579 fundust írtak össze. 1727-ben 196 nemes és ugyanannyi szabad polgár, 3 évvel későbbi kimutatás szerint 197 nemes és 119 szabad menetelű lakos lakott saját telkén. 1732-ben 1307 (ebből 66 vidéki), 12 évvel később 1275 (ebből 57 vidéki) tulajdonosnak volt Miskolcon ingatlana. A „Kötél Könyv" vizsgálata alapján kimutatható, hogy egy egész fundus járulékai a következők voltak: 12-14 db szántó, 6 db rét, 1-2 db szőlő és általában egy pince. Ezeken túl a miskolci polgár átlagvagyonának ingó javait képezte még: 1 ökör, 1 tehén, 23 sertés, ritkán ló, néhány köböl élet, bor stb. A későbbiek folyamán, de még a 18. század első felében az egész járulékú fundus, 1-2 db szőlő és pince már nem számított e város polgárai átlagvagyonának, úgy mint 1702-ben. A polgárnak a telek felével, 1/3, 1/4, 1/5, sőt 1/6 és 1/8-ával is meg kellett elégednie. Szőlőjétől, pincéjétől sok adózó megvált. Ezek egy részét vidékiek és idegenek (pl. görögök és zsidó kereskedők) vásárolták fel. A 18. század második felében polgári átlagvagyonról már nem beszélhetünk. A termőföld-, szőlő-, pinceingatlan nagy részben a nemesség és a kereskedők kezére került. Egy-egy darab föld, egy-egy távolabb fekvő szőlő vagy pince, egy viskó az, ami valójában a polgár vagyonát képezte. Ez az elszegényedési folyamat sok esetben Miskolci polgárság