A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Tóth Péter: Társadalom és városigazgatás Miskolcon a 18. század első felében

Társadalom és városigazgatás Miskolcon a 18, század első felében Nyilván a török fenyegetéssel, az ország teljes és állandósult megosztottságával együtt járó politikai bizonytalanság következménye volt, hogy a 16. század folyamán sok királyi birtok került zálogbirtokosok kezére. Ezek közé tartozott Diósgyőr vára is, amelyet tartozékaival együtt 1540-ben szerzett meg az akkori várkapitány, Balassa Zsigmond és felesége, Fánchy Borbála; az ő zálogbirtoklásuk 1563-ig tartott. 1564-ben Perényi Gábor szerezte meg 63 ezer forintért az uradalmat, amely 1569-ben sógornőjére, Guthi Ország Borbálára és férjére, enyingi Török Ferencre szállott. Haláluk után leányaik és vejeik: Zsuzsanna (Nyáry Pálné) és Fruzsina (Homonnai Drugeth Istvánné) örökölték Diósgyőrt és tartozékait; a közöttük lefolyt birtokosztály eredményeképpen a 17. századtól kezdve már csak a Nyáryak a birtokosok. Ebbe a családba házasodott bele az 1600-as évek legelején Haller György (felesége Nyáry Borbála volt); leszármazottaiknak a zálogbirtoklása egészen a 18. század elejéig tartott.

1 Az ország felszabadítását eredményező török háborút lezáró karlócai béke (1699) után látta elérkezettnek az időt a kormányzat arra, hogy rendbe tegye a királyi kincstárnak a másfél évszázados hódoltság alatt teljesen szétzilálódott ügyeit. A diósgyőri uradalomra, illetőleg legjelentősebb tartozékára, Miskolc mezővárosára 1701 végén került sor: december 13-án kelt Dvornikovics János ítélőmester levele, amelyben a következő év május 2-ára tűzte ki a visszavételi per határnapját. Ez a parancs indította el aztán azt a folyamatot, amely végül a város megváltásához vezetett.

2 A jelen előadás keretei között nincs lehetőség arra, hogy részleteibe menően vizsgálat alá vegyük a redemptio lefolyását: csupán arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy annak során és eredményeképpen létrejött egy olyan iratanyag, amely páratlan lehetőséget kínál a város korabeli társadalmának, illetve a lakosság egyes rétegeinek a vizsgálatára, valamint magyarázatul szolgál olyan jelenségekre, amelyek - talán nem túlzás ezt állítani - egyedülállóak a magyar mezővárosi fejlődésben, s mint ilyenek, feltétlenül érdemesek a további vizsgálatokra. Milyen iratanyagról is van szó? - Amikor világossá vált, hogy a kamara hajlandó tárgyalni és egyezségre lépni a várossal a megváltás dolgában, a legfontosabb feladat a szükséges pénzösszeg (41 ezer forint) előteremtése lett. Ez 1702 folyamán sikeresen teljesült is (csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a kölcsönadók között feltűnően sok császári főtiszt volt: például Nigrelli kassai főkapitány 3600 forinttal, Lamperth nagyváradi kommendáns 3120 forinttal, Viard ezredes 10 800 forinttal stb.)

3 A kölcsönzött összeget, illetve az utána fizetendő kamatokat pedig ki kellett vetni a város lakosságára; pontosabban azokra, akik - ide értve az extraneusokat is - telket, szőlőt, földet és pincét birtokoltak Miskolc területén: a tanács úgy határozott, hogy a kivetésnek a birtok értékével arányban kell állnia. Ennek érdekében a tanács először azt rendelte el, hogy minden lakos mutassa be mindazon okmányait, amelyekkel birtokjogait bizonyítani tudja. A bemutatott iratokról az azzal megbízott tanácsbeliek - Aszalay András, Forgó János és Vetéssy Sámuel