A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Tóth Péter: Társadalom és városigazgatás Miskolcon a 18. század első felében

- másolatokat készítettek, illetve a kivonataikat egy kötetbe foglalták.

4 Az így létrejött irategyüttes számos érdekes megfigyelésre nyújt lehetőséget, amelyek közül most csupán az alábbiakat ragadjuk ki: - az 1552 és 1701 között eltelt másfél évszázadnyi időszak alatt a diósgyőri uradalom zálogbérlői több, mint kétszáz miskolci jobbágytelket adtak tovább zálogba. Ez a folyamat a 17. század második negyedében teljesedett ki szembetűnő módon: 1626 és 1650 közé esik az összes tovább-zálogosításnak az ötven százaléka. - Hogy mi volt a bérlők célja az elidegenítésekkel, arra nézve hallgassuk meg négyesi Szepessy Pálnak ennek a megye és a város életében egyaránt oly nagy szerepet játszó birtokosnak a szavait, aki a következőket írta le az úgynevezett Naplójában:

5 „Ezek" - tudniillik a Nyáryak és a Halierek - „sok esztendőig vesztegették, egynek-másnak zálogosították, a jobbágyokat sessiójukkal, szőlőjükkel liberálták, úgy annyira, hogy végre alig maradott valami a kezük között. Ezen Nyáry urak szerették mind a szép köntöst, mind a szép lovat, mind a színes udvart s mind a bő konyhát, de mindnyájan rossz gazdák lévén, különben az piperére sem értek, hanem a jószágokat adták és kínálták." - Azaz más szavakkal: a zálogbérlők a gyors és közvetlen anyagi haszon érdekében idegenítették el az uradalom miskolci jószágait. Ilyesfajta ügyleteik révén a másfél évszázad alatt körülbelül 32 ezer forint jövedelemre tettek szert (a készpénzen kívül azonban elfogadtak a telkekért hordó borokat, ezüstkanalakat, sőt karmazsin csizmát is). - A telkek nagyobb részét a szabad építés jogával együtt zálogosították tovább az uradalom bérlői; ennek eredménye pedig egy jelentős értéknövekedés lett, amelyet éppen a Kötelkönyv alapján

6 pontosan meg is tudunk határozni. Bemásolták tudniillik a kötetbe annak az értékbecslésnek az eredményét, amelyet 1702. április 29-én végzett el Kardos István, a királyi személyes jelenlét bíróságának az írnoka és amely a zálogba adott telkeken épült házakra terjedt ki: a becslés szerint e házak értéke megközelítette a 20 ezer forintot. Nyilván ez a tény is közrejátszott abban, hogy a kamara végül hajlandó lett a várossal egyezkedni, s hogy elfogadta a megváltást. - Az irategyüttes, legalábbis nagy vonalakban, arról is tájékoztatja a kutatót, hogy kik voltak azok, akik ilyen módon birtokhoz jutottak Miskolcon. Segítségével az alábbi fontosabb csoportokat tudjuk körvonalazni: 1. amint arra négyesi Szepessy Pál is rámutatott a fentebb idézett írásában, sok jobbágy „liberáltatta" magát a telkével és szőlőjével együtt. Közöttük a mesteremberek, a valamilyen mesterséget űzők lehettek túlsúlyban; legalábbis erre utal, hogy sok birtokot szerző jobbágy viselt mesterségnevet (Csizmadia, Gombkötő, Varga, Szabó, Csiszár stb.) A Her családról, amelynek egyik tagja, János 1626-ban jutott házhelyhez a Fábián utcában, egyéb forrásokból tudjuk, hogy mészáros mesterséggel foglalkozott; ugyanígy a Füzy család is, amelyből egy szintén János nevű személy ugyanabban az évben kapott telket.

7 2. Fontos réteg volt az armalista nemeseké, akik Felső-Borsodból és Gömörből települtek Miskolcra; származásukra főleg neveikből (Czikó, Várkonyi, Ózdy, Zabary, Boldvay, Otrokócsy, Kazay, Velezdy, Thar stb.) következtethetünk, illetve a 18. században folytatott nemességvizsgálatoknak a vármegye levéltárában bőségesen fennmaradt iratanyagából.

8 3. Sok Dél-Borsodban, vagy még távolabb lakó birtokos nemesnek a Miskolcra költözésével, miskolci birtokszerzésével is számolnunk kell (Kecskeméti, Tilaji, Kormos = Koromházi stb.) Ennek oka kétségkívül a menekülés, a vagyonmentés a hódoltsági, vagy a török fenyegetésnek leginkább kitett, illetve a török által teljesen el is pusztított területekről. így került például Miskolcra a már említett négyesi Szepessy Pál családja, amelynek régi birtokai (Négyes, Vatta) Borsod vármegye déli részén terültek el.