A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Veres László: Az armalista nemesség szerepe Miskolc 17-19. századi gazdasági-társadalmi életében

armalisták többségének megélhetését, bevételének fő forrását a szőlőbirtokok biztosították, melyekről mint mondtam az összeírás nem nyújt tájékoztatást. Az 1695-ben felsorolt és Miskolcon élt armalisták származási helyének meghatározására és az armálisszerzés mikéntjének meghatározására két forrástípus vizsgálatával próbáltam következtetni. A 16. századi családnevek és az 1695. évi összeírásban felsorolt családnevek összevetésével, illetve a vármegyei protokóllumokba bevezetett nemeslevelek alapján. Az 1549. évi dézsmajegyzékekben 112 családnév szerepelt. Az 1695. évi összeírásban 87. A 87 családnévből 26 kivételével valamennyi megtalálható a dézsmajegyzékekben. Ebből talán levonható az a merésznek tűnő következtetés, hogy az armalisták kétharmada miskolci származású volt, míg egyharmaduk beköltözött nemes. Az utóbbira az egyes családok történetének ismerete, illetve elnevezése is bizonyítékul szolgálhat, így ilyen idegen származású beköltözőknek tekinthető a Lipcsei, Tokaji, Poroszlai, Vadnai, Gyöngyösi, Diószegi, Dőri, Kutasi família, valamint a Rácz és Orosz családok. A Miskolcra betelepült armalisták származási helyére közöl konkrét helymegjelölésekkel adatokat a taxás nemesek 1724/25. évi összeírása. Ennek alapján Ónod, Csaba (ma: Hejőcsaba), Pere, Forró, Nyék, Árokszállás, Kisgyőr, Onga, Zombor, Aszaló, tehát többnyire Miskolchoz közeli települések voltak a betelepültek egykori lakóhelyei. Ez a forrás 163 családfőt vett számba és családtagokkal együtt ezek Miskolc lakosságának egyötödét jelentették. Tehát három évtized alatt a nemesség számaránya az összlakosságon belül csökkent. Az 1724/25. évi összeírás abból a szempontból is érdekes, hogy megjelöli az iparűző nemeseket. 2 kovács, 1 kerékgyártó, 3 katona, 2 takács, 5 szűcs és 2 varga volt a kimutatás szerint nemes. Mint már utaltam arra is, hogy a dézsmajegyzékek - ha elfogadható a családnevek összehasonlításából levonható következtetés - némi támpontot adnak az armálisszerzés módjára. A gabona és bordézsma jegyzékek adatai szerint szinte kivétel nélkül a legtöbb tizedet fizetők között fedezhetjük fel a később armálist szerzett családokat. Az armalistákká váltak neveivel egyező családok 10-15 köböl bortizedet szolgáltattak be fejenként, s ez a mennyiség még ennél is nagyobbnak tekinthető akkor, ha figyelembe vesszük, hogy több szőlőhegyen is lehetett birtokuk. Említettem, hogy az armálisszerzésre adhatnak támpontot a protokóllumokba bevezetett nemeslevelek. Borovszky Samu 1906-ban megjelent Borsod vármegye történetével foglalkozó monográfiájában 1512-1717 közötti időszakból közli azon nemesi levelek lajstromát, amelyeket a nemeslevél-vizsgálatok során bemutattak. A felsorolásban 42 esetben sikerült egyértelműen azonosítani miskolci családokat, amelyek nemességet szereztek. 1618-1662 között szerzett többségük oklevelet. Itt kell megjegyeznem azt, hogy a megyei levéltárban őrzött címeres levelekről készült kimutatás áttekintése nem vezetett lényeges eredményre. A miskolci armalista nemesek teljes névsora 1695-ből és 1724/1725-ből valamint 1726-ból maradt fenn. Az 1726. évi kimutatás is a taxás nemeseket veszi számba, s ez már 194 jobbágytelken ülő nemest sorol fel, akik taxát fizettek. Egy év alatt tehát (figyelembe véve az 1724/25. évi összeírást) e forrás szerint 31 családdal növekedett a nemesség száma. A növekedésre egyelőre nem tudunk magyarázatot adni. A három forráson kívül más összeírásokban az armalisták együtt szerepelnek a nem armalista nemesekkel, a possessionátusokkal. így az armalisták számának meghatározása csak a possessionátusok különválasztása után lehetséges. Miskolcon a 17. század végére vált élessé a szegény és gazdag nemesség közti különbség. 1698-ban a vármegye a possessionátusok tág értelmezése miatt elrendelte, hogy a jövőben csak azokat illeti meg ez az elnevezés, akik egy portának negyedrészét avagy 4 teherviselésre képes zsellért mondhatnak magukénak. Ennek alapján ekkor Miskolcon 23 possessionális nemes élt. VERES LÁSZLÓ