A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Veres László: Az armalista nemesség szerepe Miskolc 17-19. századi gazdasági-társadalmi életében

részben a szemtermelő tevékenységre, részben a bortermelésre épült. Egyes vélemények szerint és a dézsmajegyzékek tanulsága alapján a jobbágygazdaságok gabonatermeléséből - a jobbágygazdaságok egymás közötti forgalmát nem számítva hozzávetőlegesen 46% jutott piacra, a bortermelésből pedig 30%. Az 1570-es évektől a paraszti árutermelő tevékenység jelentős mértékben eltolódott a bortermelés irányába, a gabona részesedése 30% alá esett vissza, a bor részesedése majdnem duplájára, 59%-ra növekedett. A paraszti árutermelésnek a bor irányába bekövetkezett eltolódását azzal szokták összefüggésbe hozni, hogy a majorsági gazdálkodás gabonatermelésének versenye és a növekvő földesúri terhek szorítják azok felé a területek felé, ahol a földesúri termelés nehezen tud gyökeret verni. Ennek igazságát nem vitatva hozzátenném, hogy Miskolcon és a diósgyőri koronauradalomban a bortermelés térhódítása erőteljesebb ütemű volt, mint a gabonatermesztés hanyatlása. A változások nem tulajdoníthatók kizárólag a gabonatermelő majorság térhódításának. Arra gondolhatunk inkább, hogy a kibontakozó európai interregionális munkamegosztásba való bekapcsolódás hatásának is szerepe volt itt. A majorsági termelés a gabonával nem tudta a külső piaclehetőségeket kihasználni, annál inkább viszont a paraszti termelés. Miskolc borkereskedelembe való bekapcsolódása a 16. század végétől öltött egyre nagyobb méreteket, s a parasztság szőlőtermelés felé fordulásában ennek ösztönző ereje ott van. A bortermelés irányába történt eltolódás azt is eredményezte, hogy Miskolc a majorsági gabonatermelés potencionális piacává vált. Míg a 17. század második felében is a lakosság gabonaszükségletének több mint 50%-át elégítették ki ily módon. A diósgyőri koronauradalom majorsági gazdálkodásában a 16-17. század fordulója táján következett be döntő fordulat, amikor a gabonánál jövedelmezőbb szőlőtermelés, a táguló lehetőségek a bor értékesítésében arra ösztönözték a zálogbirtokosokat, hogy ne elégedjenek meg a gabonatermelés nekik jutó feladatával. Ettől az időtől kezdve figyelhető meg Miskolcon az allodiális szőlőterületek kiterjesztésére irányuló törekvés, amely egybe esett a robotrendszer térhódításával is. Ugyanakkor a paraszti árubor hasznának elsajátítására is törekedtek a borfoglalás, a korcsmáitatás révén. A városi jobbágyság természetesen megpróbált védekezni, melynek egyik lehetősége a városi kiváltságokba való kapaszkodás volt, de ennél lényegesen hatékonyabbnak bizonyult az egyéni szabadulás lehetősége, a jobbágyterhek megváltása, illetve zálogba vétele útján a libertinussá válás, vagy armálist szerezve a megnemesedés. A Miskolcon élő armalista nemesek első összeírása 1695-ből származik. A lajstrom 177 családfő nevét tartalmazza, de a forrás valójában 213 családra vonatkozik, mivel több esetben egy-egy családfőnél 2-3 család együttélését is regisztrálják. A családok száma alapján és a napjainkban elfogadott kulcsszámot figyelembe véve az armalista nemesség száma közel 1100 főt tett ki, Miskolc lakosságának egynegyedét jelentette. A libertinusokkal együtt pedig a felét. Az összeírásból fény derül az armalisták gazdasági helyzetére is. A 213 család együttesen 253 ökörrel, 137 tehénnel, 28 üszővel, 24 lóval, 116 juhval és 4 kecskével rendelkezett. Az általuk birtokolt méhkasok száma 208 volt és földterületük 4929 kereszt búzát, 488 kereszt árpát, 430 kereszt zabot és 35 kereszt kölest adott az összeírás évében. A forrás sajnos nem említi a szőlőbirtokokat. Az 1695. évi összeírás tükrözi az armalisták erős vagyoni differenciálódását is. Közel 15%-uk tulajdonában volt 8 vagy ennél több igavonó és 100 kereszt körüli termést adó föld, ami azt jelentette, hogy az állatállomány és a földterület több mint felét birtokolták. Példaként a legmódosabbak adatai. Forgó Jánosnak 10 ökre, 2 tehene, 1 üszője, 3 lova, 85 juha és 459 kereszt termést adó földje volt. Utána Zsóri István következett, akinek 8 ökre, 8 tehene, 26 juha, 7 méhkaptára és 319 kereszt terméshozamú földje volt. Az armalisták túlnyomó többségének, 42%-uknak csak 1-2 állata és 5-10 kereszt terméshozamú földje volt. Valószínű, illetve biztosra vehető, hogy az