A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Veres László: Az armalista nemesség szerepe Miskolc 17-19. századi gazdasági-társadalmi életében

Az armalista nemesség szerepe Miskolc 17-19. századi gazdasági-társadalmi életében A II. József-féle népszámlálás pontosnak tekinthető adatai szerint a férfinépességnek Abaújban 8,1%-a, Borsodban 15,2%-a volt nemes. Ez a szám jóval magasabb volt az országos átlagnál, ami körülbelül a zempléni aránynak felel meg. (4,8%). Fényes Elek becslése alapján ez a szám 1846-ra így módosult: Zemplén 5,6%, Abaúj 5,8%, Borsod 17%. Míg Abaúj és Zemplén nemesi lakossága az országos arányokkal való kiegyenlítődés felé haladt, Borsod országosan a legtöbb nemest felmutatni tudó megye maradt. A megyén belül is Miskolcon képviseltette magát a nemesi lakosság a legnagyobb arányban. A II. József-féle népszámlálás adatai szerint a város 13 148 főt kitevő lakosságának 30%-a, 3900 fő volt nemes. Külön figyelemre méltó, hogy a városi nemesség túlnyomó többsége a református vallást gyakorolta. A miskolci református egyház a 18. század végétől 3 évenként készíttetett összeírást az adózók számának pontos felmérésére. 1819-ben a lelkek számát is tudakolták az összeírok. A családok több, mint 45%-a volt református Miskolcon. A 2341 családból 1087. A 9220 református közül 4164 volt nemes. Az előbbiekből leszűrhető tehát az, hogy Borsodban és annak központjában a lakosság jelentős része nemes volt, s egyértelmű, hogy az összlakosságon belüli arányuk országos viszonylatban is a legmagasabbak közé tartozott. Egyedül Máramarosban élt több nemes. A fenti adatok önmagukban is bizonyítékul szolgálnak a megyei illetve miskolci nemesség kutatása fontosságának. E téren még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Előadásom további részében magyarázatot kívánok adni arra, hogy milyen tényezők játszottak szerepet a nemesség ily nagyarányú koncentrálódásában. Továbbá a nemessé válásban milyen mértékben hatottak a helyi gazdasági erőforrások és milyen gazdasági erőt képviselt az armálist szerzett nemesség. Fontosnak tartottam azt is megvizsgálni, hogy a miskolci nemesség kialakulásában milyen arányban játszott szerepet a bevándorlás. Előre kell bocsátanom azt, hogy előadásom egy hosszú időt igénylő kutatás feladatait határozza meg, vagy ha úgy tetszik kutatási téziseket tartalmaz, s az eddig elvégzett forrásfeltárások alapján részeredményeket közöl. A források a szakirodalom mellett mindenek előtt a különböző korszakokból fellelhető összeírások voltak. A miskolci armális nemesség kialakulásában alapvetően a gazdasági körülmények játszottak meghatározó szerepet. Miskolc a Borsod középső részén, a Sajó folyótól nyugatra elhelyezkedő diósgyőri koronauradalom mezővárosa volt. Ez a több mint 100 ezer hold kiterjedésű koronajószág a 16. század derekától 1755-ig zálog címén különböző főúri családok használatában állott. Ez a hasznosítási forma a zálogbirtokosokat gyors haszonszerzésre ösztönözte, ami rányomta bélyegét az uradalmi birtokpolitikára. A zálogbirtokosok jövedelmeinek sorában a majorsági gazdálkodás volt az elsődleges fontosságú. A zálogbirtokosi időszakban szinte állandóan nyomon követhető a majorsági birtokok kiterjesztésére, növelésére irányuló törekvés. A majorsági gazdálkodás területe a 17. század második felében elérte az összes vetésterület egyharmadát. Miskolcon a 16. század első felében jelentékeny paraszti árutermelő tevékenységet találunk, amely