A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Gyulai Éva: Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században

századi hegyaljai szőlők feudális jellegét is hangsúlyozza, bár „bírásuk még abban az esetben sem fejez ki jobbágyviszonyt, ha birtokosaik a megfelelő földesúr jobbágyai, azonban megszerzésüknek feltétele volt a földesúri tulajdonjogon alapuló szolgáltatások vállalása, amiket a birtokosoknak társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül fizetniük kellett".

70 A szőlőbirtok különleges jellege azonban hozzájárult ahhoz, hogy Miskolc város jegyzőkönyvei tanúsága szerint hihetetlenül pezsgő szőlőbirtoklási körülményeket teremtsen. A szőlőbirtok kivételezett helyzetét leginkább megszerzésének sokféle, néha egymást is fedő módjai jelentik. A téma vizsgálatának legfontosabb forrásai Miskolc város 1569-től vezetett jegyzőkönyvei. A jegyzőkönyvek elindítása nemcsak a magyar írásbeliség fejlődésének köszönhető, hanem annak az igénynek is, hogy a tarka, pezsgő, nemegyszer kusza szőlőbirtoklási viszonyokat a város polgárai dokumentáltassák a tanács tisztviselőivel. A mezővárosi szőlőkultúra így - közvetetten - a város és tanácsa jogbiztosító szerepének megszilárdulásához is hozzájárult.

71 A szőlőbirtok megszerzésének legáltalánosabb módja az öröklés. Ez más feudális birtokok esetében is így van, de Miskolcon a királytól szerzett kiváltságok erősítették az örökíthetőség jogát. A jegyzőkönyvben különböző kifejezéseket találunk erre: őstől maradt, apáról fiúra maradt, atyjától maradt, rá függött, ős fiakra szállt, vérre is stb. Az egyenesági öröklés erősebb mint a férj-feleségé, de tudunk olyanról is, hogy az özvegy el akarta adni a férje által „épített" palánt szőlőt, de a család másik tagja tulajdon költségével megszabadította az árvák számára.

72 1578-ban egy asszony új férje atyjafiával ad el egy szőlőt, s megígérik, hogy az örökös gyermeknek „kire nézne", jobbat szereznek annál.

73 A szőlők birtoklásának a másik leggyakoribb módja az adásvétel. Ez leginkább készpénzért történik, nem egyszer több - tudunk olyanról, hogy 6 - részletben. A készpénzt kiegészítendő, gyakran szerepel bor is. Gyakran találjuk a tőkeerős-legtöbb dézsmát fizető - miskolci polgárokat a vevők között, nem egyszer saját, már meglévő birtokuk mellett vesznek egy másikat, hogy egy tagban művelhessék szőlőjüket. A jegyzőkönyv tartalmaz olyan bejegyzést, ahol férj és feleség adják el közös szőlőjüket, melynek a fele az asszonyé mint atyjától maradt, a fele a férjé mint „pénze ára".

74 Van rá példa, hogy az örökösök veszik meg egymástól szőlőrészüket, mint Szabó Imre és Palló István testvérek, egyikük apjuktól maradt szőlőjüket előbb anyjuktól váltja meg pénzen, majd az egyik testvér adja el a másiknak.

75 Az adásvételt mindig áldomás zárja. A szőlő birtokába csere útján is juthattak Miskolc lakosai, mely sokszor kiegészíti az adásvételt, de cserélhetnek a tulajdonosok pusztán szőlőket is. Van, hogy a cserét egészíti ki készpénz vagy más vagyon, ha az egyik cserélendő szőlő, parlag vagy irtvány jobb mint a másik. A szőlőcserékből is kitűnik az a szándék, hogy sokan már meglévő szőlőjük mellett szereznek újat, s ezzel egy nagyobb, összefüggő birtokot. A szőlő, mint jelentős vagyon képezheti adósság esetén zálog tárgyát is, amikor kölcsön esetén tulajdonosa fizetéséig zálogként adja oda. Nem ritka, hogy a kölcsönadó megszerzi a zálogba vetett birtokot, ha az adós nem tud fizetni, mint az alábbi esetben is: „Nagy László vetett volt egy főt parlag szőlőt Borbély Mihálynak zálogban 3 forintban. Ezért hívta volt az bíró elejében, az megmondott: harmad esztennapig hogy kiváltsa, és hogy Borbély Mihálynak a három forintot megadja. Azért az napokat Nagy László elmulatta és a zálogot ki nem váltotta, ez okkal Borbély Mihály benne maradott a szőlőben örökösképpen".

76 így ideiglenesen is hozzájuthatott valaki szőlőbirtokhoz kölcsöne folytán, s tudunk arról is, hogy addig maradt benne, amíg az adósság a termésből ki nem telt. Szőlőhöz lehetett adományként is hozzájutni, amint már láttuk, a zálogbirtokosok