A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

A családok és a háztartások azonosságát feltételezve, első tény, ami feltűnik a kutatónak, hogy az úrbéres háztartások, családok mellett feltűnően magas a nem úrbéres háztartások száma. Az általunk idézett számsorok évtizednyi, másfél évtizednyi távolságban lévén egymástól, elgondolkoztató, hogy a térség félezernyi családjából alig több mint negyedezernyi csak az úrbéres háztartás. Pontosabban csak 46%-a úrbéres a háztartásoknak. Mélyítendő a lakosság tagozódásáról, rendi struktúrájáról ismereteinket, még egy táblázat erejéig elidőzünk a II. József kori népszámlálás adatsorainál. A lakosság rendi struktúrája II. József korában Község Népes- Csalá- Nem£s p Polgár Tisztségseg dok viselő a II. József korabeli népszámlálás korában Paraszt Zsellér Idegen és egyéb Osztroznica 231 36 _ _ _ — 16 33 8 Ruszka 598 113 1 63 60 16 Szmolnik 274 51 22 39 7 Nechválpolyánka 559 76 1 64 46 20 Sztarina 711 128 1 1 54 88 16 Dara 550 92 1 57 65 8 Zuella 454 73 1 40 55 10 Összesen: 3377 569 0 5 1 0 316 386 85 Az 569 családban 3377 ember élt. Egy-egy családra az országos átlag feletti ember jut. Míg a demográfusok átlagban az ötös szorzószámot alkalmazzák, addig a Felső-Ciróka-völgyében ebben az időben az 5,93-as szorzószám a megkívánt. Ezt az átlagot meghaladja azonban Osztroznica lakossága, ahol egy családra 6,42 lélek jut. Nechválpolyánkán 7,35 ember, Zuellán 6,3 lélek jut átlagban egy-egy családra. A 7 községben élő családoknak valamivel több mint fele, 55,53%-a vallotta magát parasztnak, míg a zsellérek száma 386 volt, ami azt jelenti, hogy egy-egy paraszt- vagy jobbágycsaládban zsellérek is éltek. A zsellérség tehát nemcsak szociális, életkori kategória is kellett legyen. A táblázatból leolvasható másik szembetűnő sajátosság, hogy a lakosság e térségben alacsony szinten strukturált. Szinte teljes egészében agrárfoglalkozású, és a jognélküliek táborába tartozik. E hét faluban egyetlen nemes sem élt, pap mindössze 5, polgár, tehát kézműves vagy kereskedő összesen egy, tisztviselő egy sem. Az értelmiség, a polgárság és a nemesség majdnem teljes hiányáról vallanak az adatok. Mindez együtt azt jelenti, hogy a lakosság értékrendje az ősi, paraszti közösségek meghatározó jellegét követte, ahol még a nagycsaládi együttélés kötelmei is erősek voltak. Mintapéldák, melyek irányában törekedhettek volna, hiányoztak e térségből. Hosszú távon az állandóság, a megrögzöttség és a mozdulatlanság volt a meghatározója minden közösségnek, amit csak felerősített az a tény, hogy egymással sem tarthattak kapcsolatot ezek a falvak. A természeti adottságok révén elszigeteltek voltak. Az egyes települések mozgástere néhány ezer holdnyi kiterjedésű határra koncentrálódott, és termékcsere okán is nehézkes volt más közösségekkel az érintkezésük. Az önellátás meghatározó kényszerként telepedett minden falura. Áru, vagy termékcsere kapcsolatuk többnyire Homonnára korlátozódott, és egyedül Ruszka lakóinak adatott meg - a mi általunk vizsgált időszakban éppen beszűkülő mértékben - a Lengyelországgal való érintkezés lehetősége. Ezekről a jellemzőkről azonban a későbbiek során még bővebben szólunk. A vizsgált, természeti adottságaik miatt is zárt falvak gazdálkodása, lakóinak életmódja erősen