A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

meghatározott volt a természetföldrajzi feltételektől. A következőkben tehát arra teszünk kísérletet, hogy természetföldrajzi adottságaikat derítsük fel, amennyire ilyen időbeli távolság mellett a korabeli források azt lehetővé teszik. A Felső-Ciróka-völgy falvainak természeti adottságai

12 Tengerszintfeletti A f , , , , -, - , . - -, , B , A falu lakóinak a véleménye a határról Kozseg magasság méterben Legelő Rét Szántó Tűzifa Épülctfa Falu Hatara ° r Osztroznica 395 360- 700 elég j° köves van 7 Ruszka 485 430-1100 elég jó köves van van Szmolnik 425 400-1012 elég 0 köves van van Nechválpolyánka 395 380- 917 kevés szűk köves van van Sztarina 295 300- 725 elég szűk köves van 7 Dara 391) 370- 700 ? 9 7 7 7 Zuella 460 420- 920 bő bő köves van van A tengerszint fölötti magasság objektív számsorai bizonyítják, hogy egy Sztarina felé lejtő katlanról van szó a hét falu esetében, mely falvak határa 300 és 600 méternyi szintkülönbségek között ingadoznak, erősen erdővel borítottak. A 15. század legvégén, a 16. század folyamán e térségbe megtelepedő valach-jogú

13 lakosok, soltészaik vezetésével, elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak, főleg juh- és sertéstartással, lévén elsősorban bükkövezethez tartozó a határuk. A korabeli eszközkészletek sejthetően alacsony színvonala mellett, nehéz és fáradságos irtással ragadtak el szántóművelésre kevéske földet a természettől. Nemcsak a talaj-, az éghajlati viszonyok is nehezítették a szántóföldi művelés meghonosodását. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy ilyen körülmények között a szántóföldi művelés másodlagos szerepet játszott a lakosság egészének életében. Ezzel együtt értékrendjük, foglalkozásuk, mindennapi életük, táplálkozásuk, lakásuk, annak berendezése, ruházkodásuk, népművészetük, szellemi örökségük, hagyományaik is jelentős mértékben különböznek a tipikusan szántóföldi művelésre specializálódott falvak lakosságáétól. Ezzel együtt földesúri szolgáltatásaik is más jellegűek, mint a sík vidékek lakóié. Az egyediségük, elkülönülésük és „másságuk

1

" történelmi eredetű. Ezért indokolt néhány pillantást vetnünk a vizsgált települések létrejöttérc, történetére is. Először Sztarina és Nechválpolyana neve említtetik meg írott forrásokban e térségből, egy rablókat megítélő per kapcsán, akik c két községben rejtették cl rablott holmijaikat. A feltételezések szerint valach-jogú emberek népesítették be először Sztarinát, akik soltészaik vezetésével kapták meg a jogot e térség „kiöregedett, nem használt erdőinek'' legeltetéssel való hasznosítására. 1567-ben hét telek után adóztatták a lakosokat, 1600ban már 20 háztartást írtak össze, 1753-ban pedig 11 jobbágytelkcn 54 jobbágyháztartást tartottak nyilván. Nemcsak Sztarina, mind a hét község a Homonnai-uradalom része volt, bár éppen Sztarinát bírták zálogban a Révészek, Rollok és Barkóczyak is. Sztarinához hasonló volt a sorsa Nechválpolyánkának is, csupán a számsorok különböztek a telkeket és a lakókat illetően.

14 Ruszka a Ciróka-forrás alatt pár mérfölddel megtelepült falu. 1585-ben említik először az írások. 1588-ban még csak 2 porta után vetettek ki a lakóira adót, de az 1600-as évek közepén 3 soltészsághoz már 34 háztartás tartozott, és 10 egész jobbágytelken gazdálkodott 15 jobbágyháztartás, melyből 6 háztartás még egész telket használt. 1703-ban két soltészságban 14 háztartást írtak össze, és egy-egy soltészsághoz 20 hold szántó, 7-8 embervágó rét tartozott. A két soltészság 14 háztartásában adó alá vetettek 27 ökröt, 13