A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

A Felső-Ciróka­völgy falvai* A község neve Először A határ megoszlása és kiterjedése 1895-ben A község neve említik Szántó Rét Legelő Erdő Nem adózik Összesen évben katasztrális hold Dara 1598 233 146 258 196 50 883 Nechválpolyánka 1492 618 69 713 714 95 2 209 Ruszka 1585 747 724 499 3028 108 5 106 Osztroznica 1585 240 469 58 815 39 1 621 Sztarina 1492 1113 397 1156 1723 346 4 735 Szmolnik 1568 418 413 195 1426 63 2 515 Zuella 1588 587 739 934 967 80 3 307 Összesen: ­3956 2957 3813 8869 781 20 376 Sztarina cum Darát két falunak véve, a hét település határa, az 1895-ös mezőgazda­sági statisztikai felvétel adatsora szerint - mint azt a táblázat is bizonyítja - 20 376 ka­tasztrális hold. A Felső-Ciróka-völgye ennél kiterjedtebb. A községek adataiban nem találjuk meg azokat az uradalmi erdőket, az ország vagyonát képező sziklásokat, ame­lyek igazgatásilag, közadóztatás szempontjából nem tartoztak az említett falvak köz­igazgatási fennhatósága alá. Mivel azonban egy-egy falu határa 1772-ben éppúgy állan­dónak bizonyult e tájon, ahol az uradalom már a falvak megtelepedése után rendezte és gondosan őrizte a határjeleket, mint 1895-ben, amikorra a dualizmus kori Magyarorszá­gon már minden D-ölnyi föld telekkönyvezve volt, aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a korábban már felsorolt falvak lakóinak élete, sorsa, gazdálkodása, határhaszná­lata az említett 20 376 katasztrális holdnyi föld keretei között bonyolódott. Akkor sem tévedünk, ha biztosra vesszük, hogy 1772 és 1895 között nem az erdők kiterjedése gya­rapodott e tájon, hanem a szántóföldi művelés alá fogott területek nagyobbodtak, eset­leg a legelők bővültek, s itt-ott a rétek nagyobbodtak. 1772-ből, és utána még hosszú ideig nincs adatunk a magyarországi falvak határainak művelési ág szerinti megoszlásá­ról, de azt biztosra vehetjük, hogy az idő teltével, a lakosság számbeli növekedésével, a gazdálkodás korszerűsödésével, az intenzívebb határhasználat meghonosodásával a magasabb szinten hasznosított területek aránya gyarapodott. Az 1895-ös mezőgazda­sági statisztika határhasználati, művelési ágak szerinti számsorai arra azonban jók, hogy meggyőzzenek bennünket: a Felső-Ciróka-völgy e mikrorégiójában mindvégig az erdő­használat, erdőélés, a korszerűsödő erdőgazdaság és az állattenyésztés dominált, és mellette az állattenyésztésnek volt döntő szerepe a lakosság életében. A szántóföldi mű­velés másodlagos szerepet játszott a falvak életében. Téves nyomon indulnánk tehát, ha mindenáron erőltetni szándékoznánk azt a történeti szakirodalmunkban mindmáig álta­lános nézetet, mely szerint a jobbágyok, zsellérek sorsa az általuk használt telekhányad mértékében volt jó vagy rossz. Alighanem téves utcában kószálnánk, ha a kapitalizmus korának szegény-gazdag ellentétpárját visszavetítenénk a késői feudalizmus korába, s egy haszonelvű, polgári birtok- és tulajdonszemlélet alapján óhajtanánk megfejteni az úrbérrendezés kori parasztság, jobbágyság és zsellérség életmódját, sorsát, értékrend­jét, ruházkodását, táplálkozását, anyagi, lét- és szellemi törekvéseit. Az elmondottak ellenére is szükségünk van azokra a jellemző számsorokra, ame­lyeknek az ismeretében képet rajzolhatunk e hét, illetve a 18. század utolsó harmadában még csak hat falu lakosságáról, az általuk használt föld mennyiségéről, más számsorok­kal érzékeltethető állapotukról. 1895-ben, mintegy 120-130 évvel az általunk vizsgált korszak után, amint tapasztal-

Next

/
Thumbnails
Contents