A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

úgy forgattak, mint posztókallót . . . Időben éstérben eltávolodva látszik csak, milyen csodálatosan zárt régió ennek a hét falunak a határa. Körbefutják őket a felső-zempléni hegycsúcsok, vízválasztó gerincek, beleterelve esővizet, hóolvadást, ezeket felgyűjtő apró ereket, patakokat, árkokat, vízfolyásokat a Cirókába, amelyik Sztarinánál lép ki ebből a zegzugos, de zárt vízrendszerű völgykomplexumból, hogy újabb vizekkel gazdagítsa sodrását. Ahogy nézegetjük a térképet, a térszíni rajzokat, technikailag, tudományosan és politikailag minden mozzanata megokolható ennek a döntésnek. Talán csak egyetlen ponton sántít az érvelés: Csehszlovákia egy Lengyelországba átvivő hágóját, a ruszkai átjárót is elzárták a mérnöki számítások ... De hát minek kellene baráti országok között szaporítani a kapcsolatokat átjárók, hágók ősidők óta meghonosodott funkcióinak őrzésével . . . A politikai hatalom képviselőinek az érvelése világos: vízre szükség van. Az ivóvíztározókat mentesíteni kell az emberi mocsoktól, piszoktól; elég teher azoknak a víztározóknak az erdei vadak, égi madarak mocska, lábnyoma, rothadó, bűzlő teteme. És miért kellene meghagyni ebben a zárt világban hét ruszin falut. Zárt világuk, várostól való távolságuk, a hegyes-völgyes vidékek természeti esztétikuma által felerősödött rajongásuk a történelmi, múltbeli gyökerek iránt esetleg nem kívánt ideig lehetővé tenné etnikai különállásukat. Ruszin tanítókra, görög katolikus papokra lenne szükség. A monolitikus hatalom pedig nem kedveli a különösségeket, a sokszínűséget, a nacionalizmus pedig nem szereti a más nyelven beszélőket. Ebben a zárt völgyben pedig az idők végezetéig szigetet alkothatnának a ruszinok, emberi felkiáltójelként bizonyítva, hogy kis etnikumok is őrizhetik zavartalanul kultúrájukat, hitüket, múltjukhoz való ragaszkodásukat.

3 Bizonyára kiszámították illetékesek, hogy olcsóbb egy ivóvíztározó egy mégoly modern, minden ízében központosított államhatalom számára is, mint tanítókat, papokat képezni néhány ezer ember számára . . . Arról már ne is essék szó, hogy a keleti szomszédos birodalom egyik, határon innen maradt etnikumát is könnyebb elszlovákosítani ideológiai érvek helyett geológiai és vízföldrajzi adatokkal ... De erről ne essék szó, mert még azt hihetné valaki, hogy párhuzamot óhajtunk vonni más földrajzi tájegység, más etnikum és a vízrajzi, geológiai érvek között . . . Pedig mi csak a Felsö-Ciróka-völgy hajdan, az általunk vizsgált időben, még csak hat településének lakóit szándékozunk meghallgatni gazdálkodásukról, életmódjukról, sorsukról, természettel és földesúrral folytatott küzdelmükről. Azért beszélünk hat faluról, mert 1772ben még Sztarina és Dara egy községnek számított. Egyszerűen csak Sztarina cum Dara néven emlegették conseriptorok, úrbérrendezők, királyi hatalmasságok, uradalmi főtisztek és statisztikusok. Sztarina és Dara néven együtt szól róluk Fényes Elek is, múlhatatlan érdemű geográfiai szótárában.

4 A tározó miatt kitelepített és elárasztott falvak mindegyikét orosz településnek minősítette Fényes Elek, etnikailag megbontatlan homogenitásukat őrizték 1910-ben is.

5 Közös jellemzője volt e falvaknak, hogy viszonylag későn, a 15. század végén, a 16. században települtek. Lakosságukhoz viszonyítva nagy határuk volt, és sokáig vezető szerepet játszott a lakosság életében az állattartás, és mindvégig másodlagos volt a szántó-vető foglalkozás. A keletkezésükre és kiterjedésükre vonatkozó adatokat táblázatba foglaljuk, hogy jobban megértsük a lakosság életmódját, sorsát, tájjal, természettel folytatott küzdelmét.