A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: Adalékok Torna vármegye vásárai és a vásározó Torna megyeiek 18. századi történetéhez

jártak az emberek vásározni. A falvak egyik csoportja - Almás, Barka, Borzova, Derenk, Dernő, Hárskút, Jósvafő, Kovácsi, Körtvélyes, Lucska, Szilice, Jablonca, Görgő, Varbóc - termékfölöslegét, főleg gyümölcseit adhatta el itt „nagyon hasznoson". Igaz, a Rozsnyóra vezető utat számos község lakói számára nehezítette a „Szoroskő nevezetű, igen kősziklás és meredek út".

11 Ezt a nehézséget - ha nem is könnyen - a lakosok legyőzték, és a már felsorolt - saját fölöslegüket Rozsnyóra hordó - községek lakói között is akadtak olyanok, akik „szokásból", még inkább talán szükségből „Miskolcon vagy Szikszón gabonát" vesznek, s „azt Rozsnyón értékesítik". így tesznek a derenkiek, és alighanem a varbóciak is, akik szerényen elhallgatják ezt a „szokásukat", de vallomásuk arról tanúskodik, hogy a haszonszerzésnek ezt a módját nem hagyták kihasználatlanul: „Rosnyó városa - vallották - nem oly távol esik, hogy a föld gyümölcsét eladás végett el ne vinnék, annyival is inkább, mivel hasznosan el lehet mindent distrahálni. Úgy nem különben Szikszó és Miskolc városok is közel esnek, az holott szekérszerszámokat, egyéb faedényeket és kenderből készült gyolcsot hasznosan eladhatnak." Tételezzük fel, hogy Varbóc lakói a miskolci és szikszói vásárokból nem üres szekerekkel tértek vissza, hanem - gabonával, búzával, rozzsal - megrakottan, s azt vitték tovább Rozsnyóra vagy más gömöri, szepességi vásárra. Tették ezt azért is, mert több község lakóitól ezt látták. Hárskút, Teresztenye, Szöllösardó, Szögliget, Szilas, Szín, Petri, Perkupa, Kápolna, Görgő, Egerszeg és Dobodély lakói egyértelműen vallanak erről. Aszilasiak imigyen: „Akik kereskedéssel sorsokat jobbítani akarják, Szikszón, Miskolcon és Szentpéteren vásárolni szoktak, melyet eladás végett, sőt magok termését is, hol Mecenzéfre, hol Rozsnyóra hordják." Ugyanezt teszik az egerszegiek is. Hasonlóan vallanak a szögligetiek is: „Szikszó, Miskolc és Szentpéter várossaiban szoktak a lakosok szekerezéssel jönni-mcnni, és amit vásárolnak, mind azokat, úgy nem különben helységekben termo mindenféle földnek termését és gyümölcsét Rozsnyó városa piacára vivén, distrahálhatják." Ezt a „jövő-menő" kereskedést, az Alföldet a Felvidékkel összekötő szerepkört vállalták magukra Torna megye falvainak úrbéres, és bizonyára nem úrbéres lakói is a 18. század utolsó harmadában. Árubeszerző helyeik főleg Miskolc, Szikszó és Sajószentpéter voltaR, ahová „lehordták" maguk készítette háziipari termékeiket, majd búzával, rozzsal, árpával, kölessel, zabbal megrakodva visszatért szekereik rúdját Rozsnyó mellett leginkább Mecenzéf, Szepsi, Jászó, Szomolnok, Stósz, Svedlér és Igló irányába fordították. Feltételezhető, hogy ezekből a vásárokból, hetipiacokból sem tértek meg üres kézzel, hanem szerszámokkal, fémeszközökkel, egyéb kézműipari termékekkel megrakodva tértek vissza, hogy kezdődjön az út elölről. Tették ezt mindannyian, akik tehették, mint ahogyan arról a hárskútiak vallottak: „Akinek módja vagyon, vagyon alkalmatossága az Alföldrül felhozott életet a felül nevezett városokban eladni." A Szikszó, Miskolc, Szentpéter, Szomolnok, Szepsi, Mecenzé/legkedveltebb útvonalat rendszeresen járó Torna megyeiek az alábbi falvakból kerültek ki: Barakony, Becskeháza, Komjáti, Lenke, Nádaska, Rákó, Szentandrás. Vannak községek Torna megyében, melynek lakói csak a felső-magyarországi bányavárosokat, hutákat, ércfeldolgozó vagy bányászó falvakat látogatják, mint a már említett Torna mezőváros lakói, vagy Zsarnó, Szádelő, Újfalu, Aj, Hídvégardó, Vendégi, Horváti, Méhész, Udvarnok.

12 Ennek a közvetítő kereskedelemnek a felvállalása nem adatott meg mindenkinek. Elsősorban a módos gazdák vállalkozhattak erre. Azok, akiknek megfelelő igaerejük, főleg lovuk volt, és természetesen vasalt szekerük. A hegyi ösvényeken, sziklás talajon, „kő-butykás utakon" szekér és jószág egyformán próbára tétetett. Igaerejük, megfelelő szekerük természetesen csak a jobb módú gazdáknak, vagy a maguk tevékenységét e közvetítő kereskedelem lebonyolítására szentelő embereknek volt leginkább. A Torna