A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Siska József: Adatok Szerencs iskoláinak történetéhez

Az oktatás Az iskolában zajló életről csak az általánosság szintjén lehet szólni. A kolostori iskolában azokkal a fiatalokkal foglalkoztak, akik maguk is élethivatásul választották a rendet. A plébániai iskolák feladata volt az érdeklődő, világi foglalkozást választó gyerekek oktatása. Természetesen mindkét intézmény alapvető célkitűzése egy mélyen vallási alapon álló ismeretanyag átadása. A kolostori iskolában alapfokon egyszerű latin szókincsre, a latin szövegek olvasására és a szertartásokon használt énekekre tanították meg az ifjakat. Középfokon következtek a trivium tantárgyai: azaz a grammatika, diktámen és a komputusz. A grammatika tárgykörébe tartozott a köznapi és a tudományos latin nyelv lehető legtökéletesebb elsajátítása. A diktámen az írásműkészítés teljes tudománya. Ide kapcsolódott az elemi jogismeret, a logikai készség elsajátítása és némi zeneelméleti tudás. A komputuszt a csillagászattal némileg rokon reál tárgyak: matematika, geometria, kronológia ismeretanyagának összessége jelentette. Felsőfokon teológiai, filozófiai, jogi műveket tanulmányoztak. A plébániai iskolát én az alapfokú kolostori iskola szintjén tudom elképzelni a korai századokban, azzal kiegészítve, hogy itt az anyanyelv ismerete legalább olyan fontos volt, mint a latin, mert különben prédikálni nem lehetett volna az anyanyelvet értő köznépnek. A XVI. század közepéig a felsorolt ismeretanyagot szerezhették meg a különféle iskolában mindazon kevesek, akiknek módjában volt ezzel élni. A lakosság zömét kitevő jobbágyság gyerekei csak abban az esetben tanulhattak tovább, készülhettek klerikus pályára, ha ehhez a földesuraik elvi hozzájárulást és anyagi támogatást tudtak biztosítani. Könnyebb volt az iskoláztatás szempontjából a mezővárosi szabad emberek gyerekeinek helyzete. A protestáns vallás megjelenése hozott olyan pozitív irányú változást az iskolázottságban, amely mindegyik felekezetnél megnövelte a társadalom alsó régióiban élők műveltségi szintjének emelkedését. Ekkor jelent meg az anyanyelven nyomtatott katekizmus, amelyet a református prédikátorok írtak. Az ő bibliafordításaik, prédikációs könyveik, zsoltárkönyveik, ábécés könyveik tették lehetővé a latin ellensúlyozására, a magyar nyelv irodalmi nyelvvé válását. Ezért paradoxonként hat az, hogy az iskolákban az anyanyelven oktatott olvasás és betűvetés még hosszú ideig a latin nyelv elsajátításának első lépcsőjeként szolgál a református felekezetnél is. A református iskolákkal foglalkozó regionális források száma a XVII. század első harmadától rohamosan megnövekszik, amely lehetővé teszi ezek rendszerének tüzetesebb megismerését. A hegyaljai városok törvénykönyvei, az egyházi összeírások, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek mind tartalmaznak az iskolával összefüggő közvetlen vagy közvetett adatot.

22 A református kisiskolák regionális központja a sárospataki anyaiskola, ahonnan a rektorokat kapták 1-3 éves időtartamra. A pataki kollégium azon diákjai, akik teológusi pályára készültek, a gimnáziumi tagozat elvégzése után kötelezően egy évet, de maximum három évet taníthattak. Segédtanítót, azaz préceptort a helyi iskola azon jeles eiőmenetelű diákjaiból választottak, akik koruknál fogva már foglalkozni tudtak a legkisebbek oktatásával. A XVIII. században a préceptorok sok helyen a leányokat tanították elsősorban. A rektor a lelkipásztor felügyelete alatt végezte tevékenységét! Mindkettőjüket beszámoltatta a helyi konzisztórium. Minden évben kiértékelte a gyülekezet az iskolamester munkáját, és ha alkalmatlannak tartotta feladata további végzésére, nem marasztalta a következő évre. A szerencsi református egyház protokollumában csak 1811-ből találtam ilyen adatot, mely szerint a „consistorialis gyűlés" Major György egy éve tanító rektort eltanácsolja az iskolából. Az eltanácsolás indokául előadják, hogy a nevezett rektor többszöri figyelmeztetés ellenére kegyetlenkedett a gyerekekkel. Ezzel a viselkedésével elidegenítette magától a gyerekeket és szüleiket egyaránt annyira, hogy majdnem üres az iskola.

21 A sűrű tanítóváltozás nem biztosított egyenle-