A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Siska József: Adatok Szerencs iskoláinak történetéhez

tes színvonalat az oktatásban, amelynek természetesen azok a gyerekek látták kárát, akik tovább akartak tanulni. A Zempléni Egyházkerület iskoláinak tananyagát úgy építették fel, hogy bármely szintű helyi iskola elvégzése után bekapcsolódhassanak a diákok a pataki kollégium életébe. A már hivatkozott 1607-es adat szerint a szerencsi református iskolában négy tanulócsoport működött. Ezek az alapismereteken kívül mást nem tanultak. Ilyen alapismeretnek számított tehát az olvasás, írás, számolás. Ezután következett a latin nyelv alapjainak megismerése. Lényeges tantárgy volt a Káté. Rendszeresen tanulták az egyházi énekeket. A diákok tevékenyen közreműködtek az egyházi celebrációkban. Az 1648-as pataki zsinat lehetővé tette a szerencsi református iskolának, hogy az alapfokú oktatás mellett gimnáziális stúdiumokat indítson. Ez az emelt szint a latin nyelv alaposabb elsajátítását, kevés retorikai ismeretet, a görög nyelv alapjainak megtanulását jelentette azok számára, akik a pataki kollégiumban szerették volna tovább folytatni művezetésüket. Van néhány adat arra vonatkozóan is, hogy milyen időbeosztással működtek a kisiskolák. A tanítás általában november elején kezdődött és a következő év szeptemberének közepéig tartott. A szüreti munkák alatt tehát otthon segíthettek a gyerekek a szüleiknek. Vasárnap és ünnepnap nem volt tanítás, de az istentiszteleten mindenkinek részt kellett venni. Ennek ellensúlyozására egy hétköznap, általában csütörtökön nem kellett iskolába menni. A napi időbeosztás két részre tagozódott: délelőtt 3 órát, hosszú ebédszünet után még két órát tartott a tanítás. A református iskolák szervezeti, működési rendje megőrizte a XVI. században kialakult arculatát a későbbiek során is. Sem az első, sem a második Ratio Educationis javaslatait nem fogadták el. Ezek a rendeletek elsősorban az állami felügyelet bevezetését szorgalmazták az eddigi egyházi helyett az iskolákban, és ez váltotta ki elsősorban a nagyobb önállósághoz szoktatott református gyülekezetek ellenérzéseit. Az 1791. évi XV. törvénycikk szorgalmazta, hogy a magyar nyelv a latinnal egyenrangú szerepet kapjon az iskolákban. Jelentősebb átalakulást az oktatás terén csak a XIX. század hozott. A szerencsi római katolikus iskoláról a már hivatkozott 1814-es egyházlátogatás sok használható információt rögzített. A vizitációs jegyzőkönyv szerint 20 gyereket tanít Nagy Ferenc: Ludimagister. Fiúkat és lányokat vegyesen, mert csak egy osztályterme van az iskolának. A gyerekek leginkább csak nyáron járnak oktatásra. Felsorolja az összeírás azokat a könyveket, amelyekből a vallási ismereteket tanítja a rektor. Ezek a következők: Kisdedek kenyere, Hitnek eleje (Nagy Ferenc saját műve), Iránymutató a hittani és alfabetikai ismeretekből, Lelki kincs, Rózsás kert. Az utóbbi kettő énekes-imádságos kézikönyv. A XIX. század első harmadában a reformmozgalmak kezdeményeztek többféle változást, mely alapján bevezetik az 1840-es években a négy elemit kijárt korosztályok részére a kétéves ismétlő oktatást, ahol már praktikus, az életükkel összefüggő ismereteket tanulhatnak. Az 1848-as márciusi forradalom rövid időszakában Eötvös József iskolarendszerét, amely a polgári társadalom igényeinek jobban megfelelő, általános oktatás létrehozását tűzte ki végső célul, az idő rövidsége miatt bevezetni nem lehetett. Még 20 évet kellett várnia aztán neki is, hogy elképzeléseit megvalósíthassa. A tanítók javadalmazása Négy különböző időpontból van helyi adatunk az oktatást végzők javadalmazásáról. Megállapítható ezekből, hogy a tanítói foglalatosság az egyházi hierarchia legalacsonyabb belhivatala, ennek megfelelő javadalmazással. Bár maga az a tény, hogy nem