A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Bodó Sándor: Lehetőségek a múzeumok regionális együttműködésére

debreceni egyetemek és kutatóintézetek munkatársai. A palóckutatás egész története jól példázza azt, hogy a jelentős számú kutatóhelyről verbuválódó munkatársak összefogásának, mozgatásának milyen buktatói vannak, de egyúttal jelzi a kitűzött célok legnagyobb részének elérhetőségét is. Példaként állíthatjuk a miskolci múzeum Répáshuta-vállalkozását is, amelyet az 1980-as évek elején rövid idő alatt tető alá hoztak, s a gyűjtőmunka eredményei magyar és szlovák nyelven is megjelentek. A néprajzosok együttműködésének újabban Nógrád a kezdeményezője, ahol német falvak néprajzi kutatását végezzük együtt, a balassagyarmati kollégák közvetlen szervezésében. Aktívan közreműködnek múzeumaink és levéltáraink történészei a szécsényiek által szervezett történeti, s az egriek által szervezett végvári tematikus tanácskozásokon is, ezek anyaga rendszeresen kiadványokban jelenik meg. A legutóbbi időben Heves és Borsod Szolnokkal és Hajdú-Biharral együttműködve indította el a Tisza-II. vízlépcső környezetében található mintegy negyven település komplex művelődéstörténeti kutatását. Szándékunk szerint előbb a kutatómunka eredményeit azonnal közreadó kiadványsorozat segítségével, végül az eredményeket összefoglaló írásokkal, konkrét hasznosítási javaslatokkal igyekszünk a területünkön fekvő kistáj, üdülőkörzet megismertetését, idegenforgalmi hasznosítását elősegíteni. Bonyolítunk le közös programokat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Miskolci Akadémiai Bizottság égisze alatt is. Majd tízéves múltja van a közös borsodi és hevesi néprajz tájkonferenciáknak. Csak példaként: hol a Zemplént, hol a Közép-Tisza vidékét, hol a Taktaközt, hol a Mátraalját, máskor Tokaj-Hegyalját, s legutóbb Szilvásváradon a Bükk vidékének néprajzi jellemzőit vettük számba, s aztán adtuk ki kisded kötetekben. E konferenciák anyaga eddig tíznél több füzetben jelent meg, s közülük nem is egy keresetté, könyvészeti ritkasággá vált, amihez kutató kollégák nehezen jutnak hozzá. Mintegy öt év óta vált többé-kevésbé rendszeressé a három északi megye kutató kollektíváinak szakmánkénti közös továbbképzése - mindig a múzeumi hónap egy-egy jelentős rendezvényeként. Régészek, történészek, néprajzosok minden évben váltakozó helyszínekkel Nógrád, Borsod és Heves múzeumi központjaiban tájékoztatták egymást legfrissebb kutatási eredményeikről, lehetőséget adva egymás témáinak megvitatására. Alkalmat adtak és adnak ezek a találkozók az oly sokszor hiányolt szakmai polémiák folytatására. A témát lezárva föltehető a kérdés: van-e még tartaléka, ki nem használt lehetősége az egymás közelében dolgozó múzeumok együttműködésének. Hitem szerint csak egy válasz adható: igenis, van. Az eddigiekben ismertetett közös munkát lehet még több tartalommal megtölteni, különösen a közös kiállítások létrehozásában és egyes kiállítások cseréjében, de van további tartalék más formákban, így a gyűjteménygyarapítás, sőt a restaurálás jobb megszervezése, egymás kisegítése terén is. Mindenhez természetesen közös akarat, egymás megbecsülése, az eltérő érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, s mindenekfölött jó kollegiális, baráti viszony szükségeltetik. Szabadfalvi Józsefnek éppen az előbbiekben vázolt feltételek létrehozásában vannak nagy érdemei. Személyisége, egész habitusa kristályosodási pontja volt az elmúlt tizenöt év alatt kialakult és eredményekben gazdag közös munkának. Szeretettel és nosztalgiával gondolva az együtt eltöltött évekre, elismerve tevékenységét, neki és mindanynyiunknak kívánok a további kooperációhoz jó ideákat, szorgos és vidám együttmunkálkodást és szép eredményeket. BODÓ SÁNDOR