A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Abaúj, Gömör és Torna vármegye Zsigmond-kori nemesi társadalma az 1427. évi kamarahaszna-összeírás alapján

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK Abaúj, Gömör és Torna vármegye Zsigmond-kori nemesi társadalma az 1427. évi kamarahaszna-összeírás alapján A Magyar Történészek Nemzeti Bizottsága új kiadványsorozattal jelentkezett „Fontes Minores ad Históriám Hungáriáé Spectantes" címmel. Az „Új Történelmi Tár" 2. köteteként Engel Pál „Kamarahaszna-összeírások 1427-ből" forrásközlése látott napvilágot. A szerző annak az öt szomszédos, észak-magyarországi vármegyének az 1427. évben készült kamarahaszna-összeírását tette közzé, amelyeket a történészek jelenleg a legkorábbi ránk maradt megyei összeírásokként ismernek és tudnak. A kassai kamarához tartozott öt vármegye (Abaúj, Gömör, Sáros, Torna és Ung) portális összeírása rejtélyes és eddig megmagyarázhatatlan módon maradt fenn, hisz a királyi pénzügyigazgatás iratanyaga a királyi levéltárral együtt 1526 után nyomtalanul elpusztult. Az öt összeírást öt külön füzetbe kötötték, amelyek mindegyike a hajdani kamarai levéltár Conscriptiones portarum sorozat megfelelő köteteiből kiemelve kerültek át az 1880-as években az Országos Levéltár új középkori gyűjteményébe.

1 Az alábbiakban sorra kerülő elemzéshez a megjelent forráskiadvány bevezető tanulmányának elolvasása után határoztam el magam. A szerző a társadalomtörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánlja a közzétett 15. század eleji portális összeírásokat, hisz más források bevonásával a határos öt északi vármegye Zsigmond-kori nemesi társadalmáról „alapos keresztmetszetet" lehet készíteni. Ehhez a munkához kívánok e tanulmánnyal hozzájárulni, amelyben Abaúj, Gömör és Torna vármegye 1427. évi conscriptiói, a csaknem 11 000 porta birtokosai ismeretében megvizsgálom e terület nemesi társadalmát. Mielőtt e három vármegye nemesi megoszlásáról és arányairól szó esne, lássuk röviden a kamarahaszna kivetésének lényegét és az összeírás hiányosságait. A kamarahaszna (lucrum camerac) a 14-15. századi magyarországi telkes jobbágyság állami egyenes adója volt. Az adófizetés egysége a „kapu" (porta) volt, a jobbágygazdaság bejárata. Az adónem bevezetője, I. Károly király (1310-1342) rendelte el 1336-ban, hogy minden kapu után, amelyen szénával vagy terméssel megrakott szekér ki- és bejárhat, adót fizessenek.

2 A behajtandó adóösszege 1336-tól 3 garas, 1342-től 18 dénár volt, míg 1427-ben már 60 új dénárra rúgott portánként. Mentességet „a jobbágy kategórián kívül rekedtek" kaptak. Egyrészről a teljesen szegények, fizetésképtelenek, azaz a szolgaállapotúak - a nem földművelők -, másrészről természetesen az egyházi és világi nemesek és mindazok, akiknek indokolt „szabadságuk" volt a szóban forgó adó fizetése alól. Az 1427. évi dicális összeírás létrejöttének körülményeit az adószedés technikai kérdésével, a királyi adószedők (dicátorok) tevékenységével kell zárni. A falvanként készülő rovások (dica) azaz számjegyekkel vésett fadarabok (rovás-botok) készítését és használatát Sebestyén Gyula tanulmánysorozatából ismerhetjük meg.

3 Ez a néprajzi elemzés derít fényt többek között olyan technikai fogásokra, hogy a „rovás iránya jobbról balra menő", „kígyózó vonalban haladó" volt stb. A helyszínen készülő rovások szövegét, amelyek tartalmazták magának a helységnek a nevét, birtokosait és a bírt portaszámokat, a munka végeztével papírra vetették, így készült el a járásonként (reambulátió) rendezett, de azon belül a portaszámok teljes