A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zuzana Hanudel: Naronyi sztravi i napoji (Udvari István)

A címben jelzett munka fő szerkezeti egységét is nyelvészeti indíttatású fejezet alkotja, melyben a népi ételek és italok neveinek etimológiája tárul fel. (13-77. old.). A megnevezések történetét Hanudel a következő tematikai csoportosításban tárgyalja: 1. lisztes ételek megnevezései, 2. tejes és tojásételek nevei, 3. növényekből és gyümölcsökből készült ételek megnevezései, 4. húshoz és zsírhoz kapcsolódó ételek megnevezései, 5. italok nevei, 6. az ételek elfogyasztásával kapcsolatos általános elnevezések. Az etimológiai elemzés alapján a szerző megállapítja, hogy a népi táplálkozás tárgykörébe tartozó szavak túlnyomó többsége ősszláv eredetű, nagy része elterjedt az egész keleti szláv nyelvterületen. A szlovákiai ukrán (ruszin) szókészlet egyéb rétegeihez hasonlóan az étel- és italnevek hangalakja is a kárpátaljai és lengyelországi ukrán nyelvjárások megfelelő lexémáival mutat legnagyobb rokonságot. A szlovákiai ukránok történeti fejlődésével, az általuk lakott terület természetföldrajzi jellemzőivel összefüggésben jelentős a csak a szlovákiai ukrán nyelvjárásokra jellemző dialektizmusok aránya is. A változatos és intenzív interetnikus kapcsolatok eredményeként az elemzett szókincsbeli rétegben számottevő a szlovák, magyar, német és román eredetű elem. Hanudel így több hungarizmust is tárgyal: gombouci < m. gombóc; lángos, hurka, csipki' faggyú, háj, bélzsír' < m. csipke; laba < m. láb; ratota, cserege, tengerica ~ kenderica < m. tengeri; leves, gulyás, kocsenyina < m. kocsonya; pagacs < m. pogácsa; ciberij < m. cibere; belis < m. béles stb. E lexikai hungarizmusok egy része megtalálható a bácsszeréni (jugoszláviai) ruszinok nyelvében is. Az etimológiai fejezetet a kutatóhelyek abcrendű felsorolása, bő forrás- és irodalomjegyzék egészíti ki. Ezzel kapcsolatban csupán azt emelem ki, hogy a szerző 125 szlovákiai ukránlakta településen gyűjtött. A mű gerincét alkotó etimológiai szempontú fejezethez 92 receptet tartalmazó recepttár (177-202. old.), s az étkezéssel összefüggő szokások rövid leírása (203-212. old.) kapcsolódik. A receptek felhasználhatóságát növeli, hogy ukrán népnyelven kerültek a kötetbe. A szokások bemutatása közül a karácsonyesti és a böjti étkezési szokások leírása a legrészletezőbb. A szentcsti vacsora előtt a lányok különböző bájolási, a fiúk termékenységi rítusokat végeztek; a gazdaasszony ekkor lezárt lakatot vagy fejszét, ekevasat tett az asztal alá, vagy az asztal lábait vaslánccal körbefonták; a karácsonyesti vacsorához kivételesen terítővel borították az asztalt, ami alá egy-egy maréknyi, különböző gabonát vagy pénzt tettek. A szentesti vacsora korábban kezdődött, mint egyébként, s 9-12 fogást adtak fel. Vacsora előtt vagy a patakban, vagy friss vízben megmosdott az egész család, ekkor a gazdaasszony a sajtárt telemerítette vízzel, bevitte a konyhába, és a köpülővcl együtt az asztal mellé állította. Vacsorázás közben a különböző ételekből egy-egy kanállal beledobtak a vízbe, majd azt megitatták az állatokkal. Karácsonyestén egyébként a szarvas- és aprómarhát is a legjobb takarmánnyal etették. Az anya vacsora előtt mézzel kente be lányai homlokát ... A szoba padlóját szalmával terítették le, az asztalhoz egy csépeletlen kévét állítottak, a gazdaasszony beült a szalmába és kotkodácsolt . . . Vacsorázás után kezdődött a kántálás . . . Karácsony délelőttjén nem illett máshoz menni, rossz előjelnek tekintették, ha először asszony tért be valakihez. Ezt megelőzően több helyen „férfit" - kakast vittek be kora reggel a házba. E fejezetet étkezéssel kapcsolatos közmondások és szólások zárják le. Összegezve: Z. Hanudel könyve az összehasonlító néprajzi vizsgálatoknak is értékes forrása. UDVARI ISTVÁN \