A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zuzana Hanudel: Naronyi sztravi i napoji (Udvari István)

rek, rokonok, ismerősök, vagyis azok, akik figyelmet fordítottak a gyermek nevelésére, és közvetlen módon is hatással voltak a gyermekre - készítettek. A népi fajátékok legrégibb típusát képezik az egy darab fából kifaragott játékok. A több részből összerakandók, az ún. tektonikus játékok leggyakrabban a jól ismert módon, fúrással, faragással, esztergályozással készültek. Vannak ezek között statikus és mozgó játékok is. Közkedveltek voltak az esztergályozott fajátékok, amiknek elterjedése nyomán egy-egy települséhez kapcsolódóan kialakult háziipari termelésük. Eleinte kéziesztergákkal dolgoztak, csak a közelmúltban terjedtek el az elektromos gépek. A jó játéknak szerkezetileg és esztétikailag is teljesnek kell lennie. Ezért a készítők a múltban is fokozott figyelmet fordítottak a felületi megmunkálásra, díszítésre, festésre. Szlovákia területén a népi gyermekjáték-készítés nem érte el a cseh játékközpontok nagyságát és színvonalát. Jelentősége abban van, hogy a háziipari hagyományokat folytatta, s továbbörökítette a regionális szerkezeti és festészeti elveket. A nyugat-szlovákiai Stará Turú, valamint a közép-szlovákiai Kunesov és Kyjatice (Kiéte) - ez az a három legjelentősebb központ, ahol népi fajátékokat készítettek a XX. század első felében. A szervezők ezeken a helyeken a meglévő hagyományokra építettek. Pl. a Rimaszombat melletti Kiétén az ezt megelőző korokban szuszékokat és egyéb bútordarabokat készítettek, tehát a lakosság számára nem voltak ismeretlenek a famegmunkálás módszerei. A Kiétén készített játékok díszítése sok hasonlóságot mutat a gömöri ácsolt ládák ornamentikáival. A rövid történeti bevezető után a szerző felvázolja a népi fajátékok klasszifikációját: I. Imitációs játékok. Ide tartoznak a használati eszközök kicsinyített másai, mint a bútorok, munkaeszközök, hangot adó és zenei játékok, csúzlik és puskák, mozgatható és mechanikus játékok, állatfigurák, közlekedési eszközök, babák. II. Eszközös játékok. Ide sorolandók a mozgásra és gondolkodásra késztető játékok, mint a sportjátékok, logikai játékok, fejtörők, társasjátékok és egyebek. A néhány oldalas bevezető tanulmányt a játékok katalógusszerű felsorolása követi. Huszonöt szlovákiai múzeum gyűjteményanyagát ismerteti, összesen 468 darab játékeszköz leírását adja. A katalógus képekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált. A könyv végén orosz, német és angol nyelvű rezümé található. Ajánlom ezt a könyvet a magyar néprajzos muzeológusok figyelmébe, hiszen a gyermekjátékok és játékeszközök kutatása a magyar néprajztudományban is csak a perifériákon mozog. Pedig a témakör fontossága vitathatatlan, akár a belenevelődés, társadalomnéprajz, akár a szociológia felől közelítünk hozzá. BODNÁR MÓNIKA ZUZANA HANUDEL: NARONYISZTRAVI

I NAPOJI Lekszika ukrajinszkich hovoriv szhidnoji Szlovacesini (Népi ételek és italok. A kelet-szlovákiai ukrán nyelvjárások szókincse.) Prjasiv, 1987 Zuzana Hanudel eperjesi ukrán kutatónő újabb munkája, melyben a szlovákiai ukrán (ruszin) etnikum népi táplálkozásáról kapunk szemléletes áttekintést, néprajzos és nyelvész kutatók érdeklődésérc egyaránt számíthat. A monográfia szerzője nyelvész: a kelet-szlovákiai ukrán nyelvjárások népi táplálkozásához kapcsolódó szókészleti rétegét, pontosabban az ételek és edények elnevezéseit már korábban kartografálta. A nyelvatlaszról ld. HOM Közleményei 23. (1985) Szlovákiai Téka 155-158.