A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Eva Pancuhova: Drevené l'udové hracky v slovenskych múzeách (Bodnár Mónika)

egy család évente átlag 6-10 disznót vágott, de a nagygazdák akár 20-30 db-ot is. hiszen szükség volt a sok szalonnára, mert a béreseket is ők kosztolták. A táplálkozási fejezetben részletezi az egyes napszakokra, évszakokra jellemző ételeket, valamint az egyes alkalmakhoz kapcsolódó ételféleségeket, így a gyermekágyas asszony táplálkozását, a karácsonyi, szilveszteri, húsvéti hagyományos ételeket, valamint a disznóvágás és a lakodalom étrendjét. A lakodalommal foglalkozó fejezetben szól a fiatalok ismerkedési alkalmairól, a párválasztás módjáról, a lánykérés és eljegyzés hagyományairól, az esküvői előkészületekről, valamint részletesen leírja a lakodalmi ünnepséget. A továbbiakban ismerteti a fonók rendszerét és funkcióját, megszűnésüket, valamint a fiatalok közösségi életének egy-egy mozzanatát. Ezt követően olvashatjuk a temetés részletes leírását. A néprajzi" fejezet utolsó egységeként szemelvényeket olvashatunk egy mezőberényi szlovák vállalkozó gazdasági naplójából az 1855-1863-as évekből. A napló eredetileg két - magyar és szlovák - nyelven íródott. A napló írója az évek során feljegyezte a gazdasági és háztartási bevételeket, illetve kiadásokat, mely feljegyzések nyomán betekintést nyerünk az adott kor közösségének életébe, szokásvilágába. A második fejezet a történeti események és személyiségek oldaláról közelíti meg az alföldi szlovákság életét. Szól a szlovákok nemzetiségi küzdelmeiről, a munkásság szerveződéséről, az alföldi szlovákok vezető politikai egyéniségeiről. A gyűjtemény harmadik egysége egy paraszti életút novellisztikus feldolgozása. A kiadvány nyomán elmondható, hogy Michal Borgul'a kitűnő megfigyelőkészséggcl rendelkezik, ugyanis írásai jórészt személyes tapasztalásokon alapulnak. Éppen ezért olykor érzelmileg túlfűtöttek, esetenként bizonyos belemagyarázásoktól sem mentesek. A szerző mondandójába beépítette az olvasott, a könyvekből, szakirodalomból vett ismereteket is. Ezért került a könyv végére a szerkesztő által összeállított irodalomjegyzék. Összegzésként elmondható, hogy a Rozprávanic z Dolnej zeme című kiadvány fontos helytörténeti dokumentum, jól használható forrásmunkául szolgálhat az adott területtel foglalkozó szakember számára. BODNÁR MÓNIKA EVA PANCUHOVA: DREVENÉ LUDOVÉ HRACKY V SLOVENSKYCH MÚZEÁCH (Fából készült népi gyermekjátékok a szlovákiai múzeumokban) Martin, 1988. 176 p. A felnőttek társadalmán és kultúráján belül minden esetben kialakul a gyermekek szubkultúrája. A kicsik világának, életének meghatározó részét képezik a játékok. A játékok és játékeszközök segítségével a felnőttek befolyásolhatják a gyermek fejlődő személyiségét, alakíthatják, formálhatják kézügyességét, szellemi készségét, a munkához való viszonyát. A fentiekből kitűnik, milyen fontos részét képezik ezek az eszközök népi kultúránknak. Ennek ellenérc - vélekedik a szerző - a szlovákiai regionális múzeumok még ma sem fordítanak kellő figyelmet az ilyen jellegű gyűjtésekre. A szlovákiai múzeumokban megtalálható gyermekjátékok készítési anyagukat és technikájukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: kerámiajátékok, fonott játékok, textiljátékok, kukoricacsuhéból, tésztából, sajtból készült játékok, fémből készített játékeszközök, ám legszámottevőbbek a fajátékok. A játékeszközök fogalmának tisztázása után a szerző két nagy csoportra osztja a népi gyermekjátékokat. Az elsőbe az ún. népi termékkészítők, ezermesterek által házilagos módszerekkel gyártott tárgyakat sorolja. A másik csoportot azok a játékok alkotják, amiket maguk a gyerekek, valamint segítőik - szülők, nagyszülők, idősebb testvé-