A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Liszka József-Kaprálik Zsuzsanna (red.): Néprajzi Közlések, IV. (Viga Gyula)

lünk. A kiterjedt magyar hatás, átvétel mellett eltörpül mind a román, mind pedig a német eredeztetés. Éppen ezért érthetetlen, hogy a szerző monográfiájához orosz, angol, német és román összefoglalót csatolt csak, magyart pedig nem. Holott a szlovák mellett, a feldolgozott témában, elsősorban a magyar nyelv az illetékes. Rohárik nem minden iparággal foglalkozik, csak a kovács (kovácstvo), a bognár (kolárstvo), a szíjgyártó (remenárstvo), a kötélverő (povrazníctvo) és a gépész (strojníctvo) iparok termékeinek szókészletét méri fel. Nem minden iparág szerepel egyforma intenzitással a kötetben, legbővebben kidolgozottnak a kovácsmesterséggel kapcsolatos szókészlet tűnik. A szerző a szótári rész előtt minden esetben ismerteti a kérdéses iparágat, leírja munkamenetét, bemutatja eszközkészletét, és felsorolja a termékek különböző fajtáit. Az iparág történeti fejlődésről is szól. Ezeket a bevezető részeket a szótári rész követi. A szótári rész minden szóhoz kapcsolódóan mintamondatot is közöl és jelzi a szó eredetét is. A magyar eredetet például m. betűvel. Legtöbb terminust származékaival együtt közli a szerző, és utal a szótári részt követő ábrákra, az ábrákon számozással jelölt termékek, illetve termékrészek neveire. A szerző a szótári rész összeállításánál csak szlovák irodalmat használ, illetve néhány szláv etimológiai szótárt is, de sajnálatos módon magyart nem. Ha használt volna magyar etimológiai szótárt bizonyára nem minősítette volna magyar eredetű műszónak a cólstok-oX (-e, -e, -ou)-ov m. - skladací dreveny meter, ktory je rozdeleny na cóle: . . .sa vezne zelezo, odmerá sa colstokom díska . . . (111. 1.). De bizonyára a cukpánt-ot se, ahol nem a pánt szó a lényeges, hanem a cuk, ahogy azt számos származékában is láthatjuk: cuklg, cukfogoulvl cukfogovi, cukplatna stb. (Uo.). De ezt mondhatjuk el a magyarnak jelzett/ö/c és még több más, végeredményében nem magyar eredetű szó esetében is. Meggondolkoztató, hogy egy ilyen magas színvonalú nyelvészeti munkánál, mint amilyen ez a terminológiai szótár is, nem volna-e célszerű az idegen eredetűnek, például magyar eredetűnek mondott szavakat a könnyebb eligazodás és a világosabb rendszerezés kedvéért az illető nyelv, esetünkben a magyar nyelv írásmódjának megfelelően is leírni. Ezek között vannak egészen egyszerű esetek is [például: facavar = facsavar (116. 1.), hidegvágoulv — hidegvágó (120.1.), rakoncatartou.lv = rakoncatartó (156.1.) stb.], de szép számmal találunk komplikáltabb formákat is, ahol az illető nyelvre, írásmóddal való átírás valóban nagy segítséget nyújtana [például: köromvágoufogoulv = körömvágófogó (130. 1.), köromvágoukís = körömvágókés (Uo.), köromvágouvísö = körömvágóvéső (Uo.), vasrút = vasrúd (176. 1.), vaslakig - vaslakk és ebből: vaslagovat' = vaslakkal befesteni, belakkozni (Uo.) stb.]. Roharik szótárát minden magyar etnográfus is haszonnal forgathatja, aki a kismesterségekkel, a falusi kézművességgel foglalkozik. Az egyes szócikkek bővebb kifejtése számos történeti néprajzi haszonnal jár. DANKÓIMRE NÉPRAJZI KÖZLÉSEK, IV. Szerkesztette: Liszka József és Kaprálik Zsuzsanna. Bratislava, 1988. 118 p. Másfél évtizede immár, hogy először jelent meg Néprajzi Közlések címmel válogatás a Csemadok Központi Bizottsága mellett működő Néprajzi Szakbizottság tagjainak munkáiból, gyűjtéseiből. Kétségtelen, hogy sok idő telt el az egyes számok megjelenése között, s különösen hosszúnak tűnik ez a III. kötet (1979) és a mostani, IV. vonatkozásában, ám - szerencsére - a Néprajzi Közlések sorozata ma már nem egyetlen fóruma a szlovákiai magyar néprajzi gyűjtőknek. (Gondoljunk elsősorban az Új Mindenes Gyűjteményre, amelynek eddig hét kötete látott napvilágot.) Anélkül, hogy részletesebben