A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ambrus Ferenc (red.): Csermosnya, 1.. 2. (Bartha Elek)

szólnánk a szlovákiai magyarság körében tevékenykedő önkéntes néprajzi gyűjtők tevékenységéről, e sorozat, s a Szlovákiai Téka elmúlt évtizedének lapjait forgatva is megállapítható a gyűjtők aktív jelenléte a néprajzi munkában, s különösen örvendetes tevékenységük összehangolása, „tömbösödése" egy-egy település, kistáj feltárásában (Ipoly mente, Garam mente, Ung-vidék stb.). A gyűjtőmunka szervezésében és irányításában elvitathatatlan érdemeket szerzett a Csemadok Néprajzi Szakbizottsága, amely gazdája a Néprajzi Közlések sorozatának is. Jelen kötet első fele a Csemadok Érsekújvári Járási Titkársága mellett működő néprajzi szakcsoport tagjainak dolgozataiból közöl válogatást, amelyek a csoport Kisújfalun végzett, közös gyűjtőmunkájának eredményei. A csoport szakmai irányítását végző, s a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásában is egyre meghatározóbb szerepet játszó Liszka József bevezetője után, a kötet hat írást ad közre a Kisalföld északkeleti peremén Kisújfalu (Nová Vieska) tradicionális népi kultúrájáról. Kemény József'a község földrajzi neveit adja közre, amelyek tanulságos adalékokkal szolgálnak a településtörténet és a hagyományos életmód vonatkozásában. Ezt követően Csókás Ferenc a nád kitermelésének és felhasználásának módszereit és eszközeit írja le, feltárva ezzel a határ kiélésének nagy hagyományú formáját, valamint a népi építészet egyes technikai részleteit is. Banáné Gáspár Jolán népi gyermekjátékokat közöl, majd Dávid Mihály „A halál és temetés" címmel írja le az emberi élet utolsó nagy fordulójának szokásanyagát. Dobainé Kiss Ilona a párválasztás, lakodalom és a keresztelő hagyományait gyűjtötte egybe, melyek közül külön is figyelmet érdemel a közlés néphit anyaga. A kötetnek ezt az egységét Gáspár István írása zárja, aki a kisújfalui ragadványnevek ismeretéhez közöl adalékokat. A Néprajzi Közlések IV. kötetének második fele a Csemadok KB mellett működő Központi Néprajzi Szakbizottság tagjainak dolgozatait tartalmazza. Böszörményi István a Mátyusföld népi építészetének főbb jegyeit veszi számba, s közöl néhány tanulságos megfigyelést. Liszka József terjedelmesebb tanulmánya Farnád (Farná) sírjeleit elemzi, kitekintéssel a magyar néprajz idevágó eredményeire. Hasznosak a tanulmány mellékletei, a sírjelek rajzai. Csáky Károly az Ipoly mentéről közöl fonóházi szokásokat és játékokat, ezt követi Babcsan Ágota adatgazdag írása, amely az Ipoly mente régi női viseletét és annak szókincsét adja közre. A kötet záró írásában Böszörményi István a nagykürtösi járás népi építészetét vizsgálja, s közöl tanulságos adatokat az építkezés technikai és morfológiai vonatkozásaihoz, ill. a lakáskultúrához. A kötet mellékletként 64 fotót közöl, melyek többsége a népi építészettel foglalkozó írásokhoz csatlakozik. Az egyes írások színvonalbeli egyenetlensége ellenére is örömmel kell üdvözölnünk a Néprajzi Közlések újabb kötetét, amelynek nem csupán az az érdeme, hogy a határainkon túli magyarság népi kultúráját kutató - számos vonatkozásban éltető - csoportok tevékenységét dokumentálja, hanem számos igen hasznos adalékkal is szolgál a magyar néprajz egésze számára. VIGA GYULA CSERMOSNYA, 1, 2. A Derítői Alapiskola pionír szervezetének kiadványa Szerkesztette: Ambrus Ferenc. Demo, 1988. 10 p.; 1989. 22 p. Az újabban egyre nagyobb számban megjelenő helyi kiadványok, kiadványsorozatok jól jelzik azt a napjainkban viharos gyorsasággal játszódó folyamatot, amelynek során a kisebb-nagyobb közösségek, tájegységek, települések önmaguk tudatos meghatározására, azonosságuk vállalására és megerősítésére törekednek. A helyi identitás