A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis, 1988. (Bődi Erzsébet)

SZLOVÁKIAI TÉKA SLOVENSKY NÁRODOPIS, 1988. (A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata) Bratislava, Rolnik 36. Nr. 1-4. 672 p. A bemutatásra kerülő évfolyam első számának borítólapján a következő olvasható: „A cigányok társadalmi integrációját meghatározó történeti és kulturális tényezők a fejlett szocialista Csehszlovákiában". Tehát most nem szokványos témájú kiadvánnyal van dolgunk. Egy rendkívül érdekes problematikát, a cigányság társadalmi, kulturális helyzetének vizsgálatát karolta fel ezúttal a szlovák központi néprajzi folyóirat. A kérdés mind történeti mélységében, mind jelenkori feladatok megoldásában teljesen nyitott. A közép-európai cigányságról ugyan már nagyon sokat olvashatunk, a témának vannak nagyszerű kutató-tudós specialistái, mégis azt tapasztaljuk, hogy a köztudat a cigányok valós helyzetéről vajmi keveset tud. Az átlagos néprajzi kutató sem büszkélkedhet azzal, hogy az értékek feltárásánál és az összefüggések meglátásában gyakorta hivatkozna a cigány kultúrára. Pedig bizonyára lenne mire, hiszen az a kultúra is a szabályszerűségek és törvényszerűségek pillérein létezik és változik. Mindent összevetve, valójában még ezen a téren csak mozaikokat tudunk felmutatni. Amit a szakirodalomból, vagy netalán saját tapasztalatgyűjtés során megszereztünk, az sem mindig világos, sokszor egymásnak ellentmondó elveket sejtet, mivel még nagyon sok egymáshoz tartozó tényt fed homály. Ezért is fordulunk most különös figyelemmel a 36/1-es jelzésű Slovensky nároclopishoz. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy Bozena Filová szerint a szlovák néprajz fogalomtárában a cigányok etnikai csoportként kapnak helyet. Szlovákiában jelenleg a lakosság 4,4%-ában, vagyis abszolűt számban mintegy 240 000 cigány él. Arne B. Mann írta alá azt a rövid közleményt, mely éppen csak felvillantja az eddig megjelent hazai írásokat a cigányokról, valamint a szlovák nyelvi közegben a Cigan, Róm, Romové szóalakok jelentését definiálja. Emília Horváthovára. hárult az a rendkívül nehéz feladat, hogy a cigányság történetét összefoglalja. E bonyolult kérdésre nagyon jól érthetően, egymást követő korok világtörténeti eseményeivel válaszolt, mégis hiányérzetünk keletkezik e tanulmány olvastán. Mégpedig a felhasznált, pontosabban a feltüntetett források kapcsán. A szlovákiai cigányság kiszakíthatatlan része az európai, ezen belül Lengyelországban, Ukrajnában, Belorussziában, Magyarországon és Romániában élő cigányok történetének, kultúrájának. Ezekben az országokban a cinagológusok elég komoly eredményeket értek cl úgy, hogy közben eddig örök ténynek tűnő állításokat kérdőjeleztek meg, például az eredettel és a vándorlással összefüggésben, az etnikai kulturális sajátosságok értelmezésével. Szívesen vettük volna ezeknek a legújabb nézeteknek a szlovákiai fogadtatását, visszhangját. Igor E. Kutlík-Garudo tanulmánya már nem hagyja figyelmen kívül a környező országok nyelvtudósainak állításait. A 18. századi német ciganológusok éppúgy hatást gyakoroltak a szlovák, de főképp cseh részről a cigány nyelv kutatására, mint későbbiekben a magyar, a lengyel kutatók. Jelenleg már a jugoszláv és az ukrán eredmények serkentik a szlovákiai cigány filológia fejlődését. A történeti és nyelvi tallózás után a kötet tartalmát alapos megfigyelésekre, hely-