A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis, 1988. (Bődi Erzsébet)

színi vizsgálatokra épülő néprajzi tanulmányok teszik ki. Szó van a cigány családok helyzetéről az egész társadalomban, a cigánytelepekről, a hagyományokból eredő cigány gyógymódokról, a cigányfolklór további életéről, a folklorizációról. E kötetben még az állandó járulékos rovatokban közölt írások is a ciganológiára vonatkoznak. Jóleső érzéssel olvashatjuk az ismertetéseket, mert azok jó részét magyarul napvilágot látott könyvek teszik ki. Kovalcsik Katalin, Berki János, Szapu Magda munkáit és a Ciganisztikai tanulmányok I-1V. kötetet fogadták külön figyelemmel a szlovák kollegák. Az évfolyam 2. számában elhelyezett írások többsége a szlovák néprajzi kibontakozás jeles úttörőinek, tudósainak állít emléket. A sort a gömöri származású Pavol Josef Safárik nyitja, ki a maga korában az egyik legjelentősebb szlovák nemzeti érzésű gondolkodó volt. Öt követi a szlovák néphagyomány gazdag gyűjteményét létrehozó Frantisek Sujansky és a szorb néprajztudomány alapjait megteremtő Arnost Smoler. A felsorakoztatott tudománytörténeti tények értelmezéséből világosan kitűnik, hogy Európában bármilyen létszámú is legyen az a népcsoport, amelynek felemelkedéséért a tudomány eszközeivel küzdenek, hathatós eredményeket csak úgy lehet elérni, ha nem elszigetelt, öncélú utakon járnak gondolkodói. A történelmet pedig sohasem használják fel a többi nép, nemzet önbecsülésének megsértésére. A Slovensky národopis3. és 4. száma összevontan egy vaskos kötetet tesz ki. Tanulmányainak témája a betyárfolklór köréhez tartozik. Mostanság nagyon népszerű legendás hősökké vált egyszerű emberek történetével foglalkozni. Különösen megkülönböztetett érdeklődéssel dolgozzák fel a betyárok kalandos sorsát, jótetteit. A szlovák néphagyomány már a 16. századra visszamenőleg említ betyárokat. E terjedelmes kötet is a szlovák népi hős, Juraj Jánosík születésének 300. évfordulójára jelent meg. Eleddig is már számos írás foglalkozott Juraj Jánosík személyével, a kizsákmányolt népért való harcaival, azokkal a mondákkal, dalokkal, balladákkal és népi hiedelemtörténetekkel, amelyek az ő tetteit dicsőítik. Andrej Melichercik már 1952-ben önálló kötetbe foglalta össze a szlovák Jánosík-hagyományt. Könyvének címe: Jánosíková tradícia na Slovensku. (Bratislava, 1952.) Magyar nyelven is elég sokat tudunk Jánosík alakjáról. Ujváry Zoltán tanulmányát követően Bogatirjov, P. G. gondolatébresztő írását fordították le nyelvünkre. (Folcloristica 4-5.) Mindezeknek az ismeretében felvetődik a kérdés, hogy a legújabb Slovensky národopis tanulmányai megreformálják-e JánosíkróX, és ezzel együtt a betyárfolklórról kialakított felfogásunkat, vagy csupán felfrissítették ismereteinket. Az összesen 200 oldal terjedelmű tanulmánygyűjtés 17 szerző kutatását foglalja egybe. Tematikája elég sokszínű. A kötet történelmi szemlével kezdődik, majd a népköltészet különböző műfajaiban megjelenő betyárhagyománnyal folytatódik, és végül ábrázoló népművészettel zárul. A szlovák anyag mellett ott találjuk a cseh folklórt is, mely ugyancsak Jánosík és Ondrás, valamint a többi névtelen bátor szegénylegényről szól. Ugyanazokkal a mesékkel, balladákkal, népdalokkal, bábjátékokkal találjuk szemben magunkat, mint a szlovák szájhagyományban. Viszont ezeknek a műfajoknak az elemzése már új szempontok szerint történik. A tömegkultúrát és a népi kultúrát összekötő hidakon tanulmányozzák a betyárkép tartalmát és gazdag formai megnyilvánulásait. Mindent összevetve, a bemutatott anyagból úgy tűnik, mintha még századunk 60-as éveiben is virágkorukat élték volna a betyártörténetek és az egész ország által énekelt betyárdalok. Pedig a valóságban egy régen elmúlt korszaknak szereplői, kellékei voltak a betyárok. Hogy mégis elevenen élnek az emberek képzeletében, ez annak is köszönhető, hogy a filmművészet is felhasználta ezt a témát. Jánosíkról például több nagy sikerű film készült. A népi kultúra tehát elválaszthatatlan szerves része a nemzeti kultúrának, műveltségnek. Tudatosan is fenn lehet tartani, ha a közízlésnek megfelelő módon örökítjük meg, népszerűsítjük népi műveltségünk értékeit. 16 241