A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Orosz György: A Kijevi Rusz ideológiai arculata

sőbbi időkből származnak, hiszen a falvak kereszténnyé válása nem a XI-XII. században ment végbe, hanem a XV-XVL, sőt a XVII. században (ibid., 302-307). Ilarion, az első orosz ajkú pravoszláv szerzetes, aki Bölcs Jaroszlav uralkodása idején - 1051-ben - elnyerte a kijevi metropolita egyházi méltóságot, az 1037-1050 között írt „Elmélkedés a »törvényről« és a »kegyelemrol«" című művében („Szlovo") maga is elismeri, hogy a keresztény misszió eleinte csak a városokra korlátozódott.

15 A feudalizmus erősödésével az ortodox vallás fokozatosan tért hódított, s a pogány istenek lassan-lassan eltünedeztek. A pogány hiedelmek, ünnepségek és régi szokások azonban igen mélyen benne éltek a nép tudatában, ezért a letűnő istenek nem tudták őket magukkal vinni. A pogány szokások, ünnepségek és hiedelmek számára, miután külsőleg elvesztették pogánv színezetüket, az istenek letűnése ellenére, két út kínálkozott a továbbéléshez: megtartva belső pogány tartalmukat, keresztény köntöst öltöttek és csatlakoztak a kereszténységhez, vagy pedig az egyház által megtűrt és nem gyűlölt hiedelmek, ünnepségek és népszokások formájában élhettek tovább. Golubinszkij ezért a kettős hit időszakát két nagy periódusra osztja: a) nyílt, tudatos, azaz igazi kettős hit, b) nem tudatos, burkolt kettős hit.

16 Golubinszkij szerint a nyílt, igazi kettős hit a különböző helyeken más-más időszakot ölelt át és eltérő időpontokban ért véget, attól függően, hogy az adott helyen mikor tértek át a keresztény vallásra. A kettős hit eltűnése a központokban kezdődött, s lassan a környező és a távoli helyeken is bekövetkezett ez a folyamat (ibid., 851-852). Annak bizonyítására, hogy a kettős hit meddig maradt fenn magukban a központokban, egy évkönyvi adat szolgál. Novgorodban 1073-1078 között megjelent egy pogány varázsló és a püspök ellen lázította a népet. A püspök, kereszttel a kezében, megjelent a nép előtt, a fejedelem és a druzsina kíséretében, s így szólt a néphez: „Aki a varázslónak hisz, menjen hozzá, aki pedig Krisztusban hisz, jöjjön a kereszthez!"

17 A püspököt csak a fejedelem, s annak druzsinája követték, a varázslót viszont az egész nép. Ennek alapján állíthatjuk, hogy a nép Novgorodban a XI. század második felében még valóban félig pogány volt. A népuralmi Novgorodban a kereszténység lassabban honosodott meg, mint a többi központban, mert itt szélesebb teret engedtek a pogány varázslóknak, s egyáltalán a kereszténység ellenségeinek ellenzéki propagandájuk kifejtéséhez. Ha mégis feltételezzük, hogy Novgorod a kereszténység elsajátításában mégsem maradt el nagyon sokkal a többi központtól, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy amikor Novgorodban még győzedelmeskedett a pogányság, más központok ezen időszakban a pogányságból a kereszténységbe való átmenetnek még csak az első, kezdeti szakaszában voltak.

18 Erre enged következtetni Ilarion metropolita kijelentése is a „Szlovo"-ban, amidőn komoly kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a kijevi egyház helyzete nem szilárd. Arra panaszkodik, hogy az oroszok még csak rövid ideje állnak isten szolgálatában, kicsiny a keresztények száma, és nem is mindenben szolgálnak istennek az előírt módon.

19 A kettős hit vallási alapjainak tanulmányozásához jelentős segítséget nyújtanak az anyagi kultúrának régmúlt korokból ránk maradt termékei. A Kijevi Rusz kultúrájának kétarcúságát, legalábbis a mongol hódítás előtti időszakban, jól demonstrálják a nyakban viselt amulettek: egyik oldalukon az antik Medúza-ábrázolással, a másikon pedig kanonizált keresztény ikonográfiái alakokkal. A védő amulettek viselése általánosan elterjedt, és jellemző volt az emberi civilizáció hosszú történelmi útjára. A mongol hódítás előtti időszakban hold és nap formájú, a kozmogóniai hiedelmekkel szoros kapcsolatban levő fülbevalót viseltek a nők a Dnyeper vidékén, s ez szintén a kettős hit meglétét bizonyítja a Kijevi Ruszban. A kígyós-