A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Orosz György: A Kijevi Rusz ideológiai arculata

amulettek ikonográfiája meglehetősen bonyolult. Az elülső oldalon feltétlenül „kígyófejek" láthatók, bár eltérő ábrázolásmódban, a túlsó oldalon viszont keresztény motívumok találhatók, amelyek igen változatosak: Istenanya a gyermekkel, Krisztus, angyal, Teodorosz Tiron, lóháton ülő szentek stb. Ezeket az amuletteket a Kijevi Rusz különböző pontjain tárták fel. Számuk néhány tucat. Némelyikük igen finom kidolgozású, ami arra enged következtetni, hogy nemcsak egyszerű emberek viselték őket, hanem a felső társadalmi rétegek képviselői, fejedelmi származású személyek is.

20 A pravoszláv egyház nem ismerte el a kígyós amuletteket, s egyenesen tiltotta viselésüket. Nem volt azonban elég ereje ahhoz, hogy teíjesen kivonja őket a forgalomból, ezért megpróbálta jelentéstartalmuk átértelmezésével legalizálni őket. Ezeket az amuletteket nemcsak nyakban viselték, hogy megvédjék tulajdonosukat a betegségektől, hanem a kuruzslók gyógyításkor is felhasználták őket. A varázsige mormolása közben a betegre helyezték az amulettet, de később a kereszténység egyéb szimbólumait is alkalmazták e célból: az evangéliumot, a keresztet. A világi papság és a szerzetesek, hogy legyőzzék a hivatásos népi varázslókat és kuruzslókat, maguk is a „varázslás" tudományához fordultak, de aligha jelenthettek igazi konkurenciát. Valóságos ellenmérget kellett alkalmaznia az egyháznak, mert nem volt elégséges elégetni a varázslókat. Ezért az egyház teljes vallási ceremóniákat dolgozott ki, a kereszténysg legfőbb kultikus tárgyainak felhasználásával: ereklyék, ikonok . . . stb. A nép ezeknek a ceremóniáknak mágikus jelentőséget tulajdonított, s a papokat és a szerzeteseket varázslóknak tartotta.

21 A XIII. század 20-as éveiben írott formába öntött Kijevi Barlangkolostori Paterikon, az első atyákról szóló legendák gyűjteménye több esetben is beszámol a szerzetesek és a népi varázslók, kuruzslók rivalizálásáról. így „A szent életű boldog Agapit, az ingyen gyógyító orvos legendája" tudatja velünk, hogyan vetélkedett az orvoslásban Agapit szerzetes az idegen vallású örmény férfival.

22 Egy másik történetből - „Legenda a jámbor proszfora-sütő Szpiridonról és Alimpij ikonfestőről" - megtudhatjuk, hogy egyszer egy gazdag kijevi lakos leprás lett, és különböző emberekkel gyógyíttatta magát: varázslókkal, orvosokkal, valamint egyéb, nem keresztény vallású személyekkel. Betegségétől megszabadítani azonban csak Alimpij ikonfestő tudta, aki az ikonok készítéséhez használatos festékekkel bekente a beteg ótvaras testét, majd elvezette őt a kolostor templomába, ahol megáldoztatta. A végső gyógyulás azonban csak a rituális mosakodás után következett be: abban a vízben, amelyben a kolostor papjai tisztálkodnak (ibid., 145-157.). Anyicskov véleménye szerint a papság igen jelentős szerepet játszott azon vallási formák kialakulásában, amelyek egyidejűleg két vallásnak vannak alárendelve, sőt egyenesen kezdeményezőleg lépett fel e téren.

23 Golubinszkij is azt állítja, hogy egyes lelkipásztorok szemet hunytak a rájuk bízott hívek pogány cselekedetei fölött, egyrészt azért, mert ebből hasznot húztak, másrészt azért, mert maguk a papok is ugyanolyan pogányok maradtak, mint amilyenek korábban voltak.

24 A kettős hitet leleplező és ostorozó egyik polemikus írás szerzője azt állítja, hogy a papok fizetség ellenében és anyagi ellenszolgáltatás fejében nem tiltották, hanem még biztatták is híveiket, hogy Krisztus születése utáni napon Rod és rozsanyicák tiszteletére nagy lakmározást csapjanak. Természetesen Szűz Máriát dicsőítő tropárokat énekeltek, hogy megőrizzék a látszatot.

25 A. P. Scsapov tanulmányozta azokat az eljárásokat, amelyek segítségével a keresztény vallás behatolt a néptömegekbe, s ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy az egyház jóváhagyólag lépett fel a vallási szinkretizmus kialakulásával kapcsolatban.

26 Nyikolszkij a néptömegek keresztény hitre „térítését" teljesen formálisnak tartja. A kettős hit azért alakulhatott ki, mert a bizánci kereszténység tartalma nem korlátozó-