A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Orosz György: A Kijevi Rusz ideológiai arculata

imádkoztak a régi istenekhez, de titokban: „A keresztelés után megtagadták Perunt és elismerték a kereszténységet, de a mai napig imádják a távoli vidékeken őt, az átkozott Perun-Istent, Horszot, Mokost és Voloszt, és titokban teszik. Nem tudják megállni, hogy ne áldozzanak Rodnak és Rozsanyicáknak . . ."- írja egy óorosz forrása V. O. Kljucsevszkij a népi kettős hit kialakulását annak a kettős folyamatnak tudja be, hogy az orosz pogány vallás összeolvadt egyrészről az ortodoxiával, másrészről pedig a Volga-Oka közti terület finn lakóinak hitvilágával, akiknek mindennapi életét és vallását jelentős orosz asszimilációs hatás érte. Kljucsevszkij ezért a Kijevi Ruszban létrejött vallási szinkretizmusra a hármas hit megnevezést is megengedhetőnek tartja.

10 N. M. Nyikolszkij koncepciója szerint már bizánci talajon létrejött az a kettős hit, amelyet az orosz egyháztörténészek eredeti orosz jelenségnek tartottak. Ez a kettős hit - az ereklyék és ikonok fetisizmusával, a szentségek és a szertartások mágiájával - volt az az alap, amelyen összeolvadt a dnyeperi vallás a bizánci kereszténységgel. A Dnyeper vidéki lakos a számára érthetetlen kultuszban a maga korábbi varázslásainak pótlását látta, s a szerzeteseket és papokat varázslóknak, kuruzslóknak tartotta." Az uralkodó osztályok és a néptömegek, mutat rá E. E. Golubinszkij, eltérő módon viszonyultak az új hithez. A felső rétegek, mivel többé-kevésbé kioktatták őket a keresztelést végrehajtók (katekézis), tisztában voltak a keresztény hitre való áttérés értelmével, ezért a kereszténységet nem egyesítették a pogány vallással, hanem az új vallás a régi helyére került. A pogányságot mint vallást elutasították, de a pogány szokások egy része továbbélt, átkerült a kereszténységbe. A néptömegek esetében alapos hitoktatásról szó sem lehetett.

12 A keresztény valláshoz a nép úgy viszonyult, ahogyan a vallások kapcsolatáról vallott nézete és meggyőződése diktálták neki. A politeizmus elve miatt a pogány népek nemcsak saját vallásukat ismerik el igaznak, hanem minden létező vallást. Ennek az volt a következménye, hogy a nép igazi kettős hittel indult. Míg az uralkodó osztály a kereszténységbe a korábbi pogány hiedelmeknek csak egy részét vitte át, addig a nép egyszerűen hozzácsatolta a kereszténységet a korábbi pogány valláshoz, illetve egyesítette a pogány vallást a kereszténységgel.

13 E. V. Anyicskov véleménye szerint a keleti szláv törzsek elsősorban földműveléssel foglalkoztak, ezért vallásuk ezt az agrár kultúrát tükrözte vissza. Ez a vallás a természettel vívott harc sikeres kimenetelét volt hivatott biztosítani.

14 Az egyházi intelmek azonban csak alig-alig és csak futólag szólnak erről az agrár vallásról. Ez a népi vallás, mutat rá Anyicskov, a kettős hit formáit szinte ki sem fejlesztette. Az egyházi intelmek, prédikációk címzettjei csak az „új emberek", csak azok a keresztények, akik a jómódúak között, a központokban élnek, ahol papok vannak, s tulajdonképpen nekik szabatott feladatul, hogy meghonosítsák a kereszténységet (ibid., 300). Anyicskov nézetei szerint az ősi pogány valláson belül a kereszténység felvétele előtt, talán az ezt megelőző utolsó évszázadokban, létrejött egy városi vallás, sajátos városi kultusszal, s a pogány vallásnak éppen az a része szolgált táptalajul a kereszténység felvételével elkerülhetetlenül kifejlődő kettős hithez. Természetesen Rusz naturális gazdálkodást folytatott. A városlakóknak, az adószedőknek, a kereskedőknek azonban már mások voltak az érdekeik, mint a földművelőknek. Ezek az új érdekek már bizonyos katonai-kereskedelmi és politikai vállalkozásokból erednek, s ezért a közvetlen mezőgazdasági jellegű érdekek a városokban háttérbe szorulnak. A népi agrár vallás túlhaladottnak tűnik, amíg a kereszténység csak a felső rétegekben terjed. Ezért nem folyik ellene harc. De ez a küzdelem elkövetkezik, s akkor keletkeznek a kettős hit azon formái, amelyek a mezőgazdasági kultuszok, szertartások és hiedelmek talaján jönnek létre. A népi vallás maradványainak továbbéléséről tudósító írott források sokkal ké-