A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Orosz György: A Kijevi Rusz ideológiai arculata

bözö jelölő oldal tartozik. Ehhez hasonlóan a kettős hit esetén is létrejönnek a vallási rendszernek olyan egységei (vagy legalábbis elemei), amelyeket - jellemzőik általános hasonlósága mellett - különféleképpen jelölnek, egyebek között különböző névvel illetnek a két kölcsönhatásban álló rendszerben".

3 A kettős hit nemcsak az írástudatlan földművelők és az egyszerű városlakók körében volt igen gyakori, hanem a fejedelmi udvarok népére, a druzsinnyikokra is jellemző volt. A nép megtartotta a keresztény ünnepeket, mert így rendelték, de megülte a pogány ünnepeket is, engedelmeskedve belső hitének és az ősi szokások kényszerének. A keresztény hit győzedelmet a pogány vallás több évezredes fejlődése előzte meg. A szláv népek mitológiája nem maradt fenn olyan egységes rendszerben, mint például a görögöké. Az viszont tény, hogy a szlávoknak is volt közös mitológiájuk, de ez a történelmi fejlődés folyamán szétesett, s főként a keresztény vallás felvétele után már csak módosult formában és töredékesen élt tovább. Eszerint joggal beszélhetünk töredékesen fennmaradt közös szláv mitológiáról, és az egyes szláv népeknek, illetve népcsoportoknak teljesebben megőrzött részleges mitológiájáról, bár ez utóbbi keresztény elemekkel keveredett.

4 Bizonyíthatóan létezett egy közös indoeurópai alapmítosz a viharisten és ellenfele küzdelméről, amely harc eredménye a termékenységet adó éltető eső. Az alapmítoszt felfoghatjuk úgy is, mint kicsinyített világmodellt. Az alapmítosz szüzséje mindig hozzáidomult azokhoz az új területekhez, amelyekkel a szlávok vándorlásuk során kapcsolatba kerültek.' Figyelemre méltó az alapmítosz szereplőinek transzformációja. A „villámszóró" viharisten a legrégibb változatban Perun alakjában él tovább, akit a későbbiekben helyettesíthet egy körülírás is - „Mennydörgés", illetve a helyére léphet még Isten is a keresztény értelmezésben, valamint Illés próféta, cár, bogatir, valamely kultikus hős, például egy keresztény típusú: Szent György. A viharisten ellenfeléből a transzformálódás után Velcsz/Volosz isten lett, de a későbbiekben démon, ördög is helyettesítheti (ib., 164). A keleti szlávok folklór hagyományában sok olyan maradvány van, amely még az ősszláv, valamint az indoeurópai korra vezethető vissza. A kereszténység felvétele után is léteztek a pogány gondolkodás által létrehozott ősi rítusok, amelyek bár transzformált és átértelmezett formában, de együtt éltek a kereszténységgel. Fr. Engels szavai az eredeti vallásos képzetek fejlődéséről a szlávok esetében is érvényesek: „. . . a vallás, mihelyt egyszer kialakult, mindig magában foglal valamely hagyományos anyagot, mint ahogy minden ideológiai téren nagy konzervatív hatalom a hagyomány".

6 A szlávok vallási képzetei magukban foglalták őseik világszemléletét, de emellett folyamatosan fejlődött pogány hitviláguk. A pogány vallás ősi hiedelmek, nézetek és szertartások hatalmas egyvelege, amely sok évezredes átalakulás terméke. Fejlődési folyamata, állapítja meg B. A. Rübakov akadémikus, sajátos jellegű: az új nem szorítja ki teljesen a régit, hanem rárétegződik, hozzáadódik, az új és a régi egymás mellett élnek.

7 A szlávok pogány hitvilágának periodizációját egy kijevi írástudó mára XII. század elején felvázolta „A bálványokról ..." című értekezésében.

s /. Vámpírok és ruszalkák (folyami, erdei és mezei nimfák) kultusza. 2. Rod, a világmindenség, az egész természet és a termékenység istenének kultusza. 3. Perun, a fejedelem és a druzsinnyikok istenének kultusza. 4. A kereszténység felvétele. A negyedik korszakra jellemző a kettős hit, amely ellen az egyház hosszú és szívós küzdelmet kényszerült vívni. A pogányság elvonult a távoli vidékekre, ahol továbbra is