A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Bodnár Mónika: Egy kézírásos levélről

az enyémhez, a leg kisebb látszólagos ok meg öli azt, s nem marad egyebb a végetlen keserűségnél. El gondolva eddigi életemet, el a kifáradhatatlan sors üldözését, meg döbbentőleg emeli fel azon vádló kérdés előtem fejét, hogy van é jogom egy embert fájdalmim részesévé teni. s ilyenkor lecsügesztet fővel mondom, hogy nincs. Bácsoson meg ha erősekaszavak mikel magam kifejezem de nem keresetek, és nem számítnák hatásra legyen róla meg győződve, a szívből jöttek és őszinték. Talán ha szóval mondanám ezeket vigasztalni meg kísértené, hogy nincs okom rá, de én nem akarok már remélni többet, elég volt már csalódni nincs kedvem rá tovább. Mind e melet hiszem és remélem, hogy ha találkozunk ismét azok leszünk a mik jelenben vagyunk, ha bár nem ígérhetem is hogy írni fogok ha távol leszünk, mivel Tárgya soh sem tudnék senkit tenni, ha nem ismer valaki nem kívánom terhelni gondolatim menetével. Az utolsó sorok kétségtelen bizonyítéka hogy nagyon is önhöz volt írva e levél ha bár a kezdet nem foglalta magába a véget. BODNÁR MÓNIKA JEGYZETEK 1. Laczkovics család. Pest és Temes vármegye nemes családja. Pest megyében Laczkovics Imre 1757-ben másod-, 1768-tól 1784-ig első alispán. Nejétől kazsui Sughó Annától leánya Magdolna idősb Szlávy György hitvese volt. Imrének testvérbátyja László 1746-52-ben Bihar vármegye alispánja volt. Nejétől Trencsényi Máriától leánya Julianna Vay Istvánné. Ugyané család ivadéka volt Laczkovics János kapitány, ki a Martinovics-féle összeesküvésnek lévén részese, 1795-ben Budán lefejeztetett. (Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Hetedik kötet. Pest, 1860. 7.) 2. Laczkovics János - Pest megyei alispán és királyi tanácsos fia - II. József alatt a magyar nemesi testőrség tagja, majd a Graeven ezred tisztje. Az 1790-es országgyűléshez több tiszttársával együtt beadvánnyal fordult, melyben ő is kérte, hogy a magyar ezredek béke idején Magyarországon állomásozzanak, a magyar ezredben a tisztek magyarok legyenek, állítsanak fel magyar tisztképző iskolát, s a vezénylési nyelv magyar legyen. E beadvány hatására katonai pályafutása csorbát szenvedett. Érvényesülését Martinovics Ignác útján kereste, aki II. Lipót kémjeként próbált megfelelő hivatalhoz jutni. Ám a király hirtelen halála kettétörte besúgói pályáját. Lipót utódja, Ferenc nem vette igénybe az apja által kiépített kémhálózat működését. Martinovics még egy ideig küldözgette jelentéseit, melyekkel szolgálatainak és személyének fontosságát és nélkülözhetetlenségét próbálta bizonygatni, de miután látta, hogy nem talál meghallgattatásra, átpártolt a másik félhez, vezetői képességeit ott akarta érvényre juttatni. A szervezkedők élére állt, maga köré igazgatókat nevezett ki. Ezen igazgatók egyike volt Laczkovics János, akit Hajnóczyval és Szentmarjayval együtt a Szabadság és Egyenlőség Társaság élére állított. Az uralkodó és az udvar a szervezkedést leleplezte, a magyar jakobinus mozgalmat elfojtotta. Megindultak a letartóztatások. A per lefolytatása után Martinovicsot és a négy igazgatót - Laczkovicsot, Hajnóczyt, Szentmarjayt és Sigrayt- 1795. május 20-án lefejezték. Két héttel később az ő sorsukra jutott Szolárcsik Sándor és Öz Pál is. Néhányan öngyilkosok lettek, a legtöbben pedig hosszú rabságnak néztek elébe. (Laczkovics Jánosra és az összeesküvésre vonatkozóan lásd Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai. Budapest, 1957. Ballagi Aladár: A magyar királyi testőrség története. Pest, 1872. 179-185.) 3. Laczkovics János számos beadvány, levél, röpirat szerzője. (Lásd Benda Kálmán i. m.) Ám nemcsak politikai íróként tevékenykedett. Ballagi Aladár szépirodalmi munkájára is felhívja a figyelmet, sőt a Magyar Kurír 1789-iki évfolyam november 4-én kelt 85. számára hivatkozva közli is egy költeményét (Ballagi Aladár i. m. 436-438.).