A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Zimányi Katalin: Lévay József műfordítói munkássága

Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek, hejho, búcsúzom most: ég veletek! Út bárhová, észak akárhová vet, Felföld, Hegyeim, a szívem tietek. " Szabó Lőrinc mozgalmasabbá tette a verset az eredetinél. Burnsnél inkább a távozó reménytelen hangulata érződik, az, amit Lévaynak sikerült is megragadni: „My heart's in the Highlands, my heart is not here, My heart's in the Highlands a chasing the deer, Achasing the wild deer, and following the roe — My heart's in the Highlands, wherever I go . . ." Lévaynak számtalan jól sikerült műfordítása van, meglepően természetes, egyszerű verseléssel: pl. a „Mikor ő beteg volt." Eredeti címe: Oh, Cloris, being ill. „Hosszú, hosszú az éj, Lassan jön a reggel, Fenn virraszt a lelkem A kedves beteggel. Hogy is ne aggódjam, Hogy is ne gyötrődjem. Mikor drága hívem Itt szenved előttem? A félelem rettent, A reményt nem látom. Ha elszenderülök, Borzalmas az álmom. Oh, égi hatalom. Hallgass meg, oh, kérlek. Vedd el mindenemet, Őt, csak őt kíméld meg. " Az öregkort dalban megörökítő költészet a magyar irodalomban szinte Lévayval kezdődik. Burns: John Anderson című versét is sajátjának érezhette, amikor fordította. Ez a vers Szabó Lőrinc fordításában közismert, épp ezért lehet tanulságos most a Lévayverzió felidézése: John Anderson, szívem John, Midőn találkoznánk, Hajad hollószínű volt. Szép szemed csupa láng. Most bágyadt a szemed, John, Hajad meg hófehér: De áldás ősz fejedre, John Anderson, azér!' Együtt jövénk, szívem, John, A hegytetőre fel, S víg napjainkat is John, Együtt töltöttük el. Mosí lefelé megyünk, John, De kézfogvást, híven, S ott lent Együtt is alszunk, John Anderson, szívem!