A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Péter András: Lévay emlékezete szülőföldjén
Akad azonban kevésbé sikeres Lévay fordítás is a Burns kötetben. Ilyen pl. a „Nyárba nyit a piros rózsa" kezdetű. Első versszaka így szól: „Nyárba nyit a piros rózsa A hóvirág meg a hóba, Télen befagynak a vizek . . . Vén emberé sohsem leszek. " A verset valójában Weöres Sándornak sikerült lefordítania: >r A rózsa nyílhat télen is, liliom még a jégen is, fagy kúszhat tengerár fölé, de nem leszek én öregemberé. " Tudniillik az eredeti a következő: „The blude red rose at Yule may blaw, The summer lilies bloom in snaw, The frost may freeze the deepest sea, But an old man shall never daunton me. " Lévay nem tudta a megengedő-tagadó ellentétpárokat átmenteni fordításába, s egyszerű népdallá vált kezében az eredeti vers. Mint mindennek, a műfordításnak is megvan a maga története, ez is egy folyamat, aminek megvannak a maga fejlődési szakaszai. A műfordítás is nagy utat tett meg, amíg eljutott mai fejlettségi fokára, arra, amelyen az eredetivel egyenértékű fordításokat élvezhetünk. Ebben a folyamatban Lévay fontos helyet foglal el. Egy stáció volt az övé, az, amikor már az eredetiből maximális forma- és szöveghűségre törekedtek íróink, kidolgozva és megteremtve azt a megbízható alapot, amelyből a modern műfordítás kifejlődhetett. Lévayt kortársai nagyon tisztelték. Becsülték jó ritmusérzékét, szerkesztési pontosságát, meg-megcsillanó tömörítő képességét, természetességét, egyszerű magyar verselését. Lévay saját értékelése a műfordításaira is áll. Visszatekintés című önéletírásában írta: „Eleitől fogva éreztem mi vagyok, mit érek. Tudtam magamat helycsen mérlegelni. Nem repültem oly magasan, mint némelyek hirdették, de oly alacsonyan sem, mint szememre hányták." ZIMÁNYI KATALIN Lévay emlékezete szülőföldjén Azzal a nemes szándékkal gyűltünk ma össze, hogy megemlékezzünk megyénk jeles költője, Lévay József halálának 70. évfordulójáról. Gazdag életműve nem túl ismert még az irodalomkedvelők körében sem, pedig tiszta, népi hangvételű versei közül nem egy méltó a halhatatlanságra. A falusi kultúra és környezet, melyben élete nagyrészét töltötte plebejus életérzésűvé nevelte. Versei a valóságból fakadó művészi egyszerűséget sugallják, a Sajómenti táj színeit idézik. Irodalmi munkássága politikai aktivitással párosult. Részese a múlt század történelmi sorsfordulóinak, majd az 1800-as évek második felében Borsod vármegye közigazgatásának irányításában tevékenykedik.
