A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: A névelemhiány és társadalmi vonatkozásai

A névelemhiány és társadalmi vonatkozásai Névelemhiányról általában akkor szoktunk beszélni, amikor egy-egy hivatalos iratban nem szerepel valamely ember teljes neve, hanem vagy egyik, vagy másik nevelem elmarad, és bizonyos körülményekkel történik utalás a személyazonosságra. Az természetes, hogy az identifikáció csak nagyon ritkán állhat egy mozzanatból (ez leginkább a beszélt formákra vonatkozik, amikor is az előzmények alapján tudjuk, hogy kiről van szó). Az esetlegesen meglevő névelemet is számítva, többnyire két-három mozzanat a gyakori, de a négy sem ritka. Karácsony Sándor Zsigmond már felhívta a figyelmet erre az érdekes jelenségre, amelyet ő névhelyettesítő körülírásnak nevez.' Célszerűnek látszik felvenni a névkihagyás, illetve a névelemhiány kifejezést is, hiszen a XV1II-XIX. századra már a kételemű nevek használata a jellemző, legfeljebb több helyütt írásban nem így regisztrálják. Karácsonynak feltétlenül igazat adunk abban, hogy a névhelyettesítés inkább az alacsonyabbszármazásúembereket jelöli, mivel nem látszott fontosnak a teljes név megörökítése (vagy éppen a feljegyző nem tudta a nevet). Cserépfalu két anyakönyvét vizsgáltam meg 1731-től (innen vezetik rendszercsen) 1806-ig. A matricula (az eredeti bejegyzés szerint: Libellus Memorialis Ecclesiae Reformatae Tserépfalusiensis Comparatus Anno D(omi)ni MDCCXXXÍ Dje2. Mart.). 1750. február 21-ig latin, azután magyar nyelvű, noha a fejléc még a második kötetben is latin. Az anyakönyv három részre tagolódik: 1. Baptisati, 2. Çopulati, 3. Sepulti (all. kötetben: Series Mortuorum). Feltűnő, hogy a bejegyzők többnyire masculinumot használnak. Mivel a két matricula lap-, illetve oldalszámozása nem következetes, célszerűbbnek látszik az évszám megjelölése a hivatkozásokkor, nem mulasztva el az évszám előtt azt is megjegyezni, hogy keresztekről (B), házasultról (C) vagy eltemetettről (S) van-e szó. A nyelvi adatokat az anyakönyvekben található ortográfiával közlöm. A vizsgált időszakban a papok (az anyakönyv szerint: Praedicator, rövidítve: Prdr., Prtor, Ptor.) neve a latinos formát követi 1810-ig: Johannes D. Etsegi, Gregorius Szombathi e RSzécs, Andreas Marusi, Michael T. Pápai, Sigismundus Kérészi, Stephanus Kérészi. A névkihagyásos helyettesítéseket megvizsgálva, az alábbi csoportokat állapíthatjuk meg: 1. Más teljes nevéhez kötődő megjelölések. 2. Vezetéknévhez kötődő megjelölések. 3. Keresztnévhez kötődő megjelölések. 4. Névelemhez nem kötődő megjelölések. 1. A más teljes nevéhez kötődő megjelöléseket általában a csecsemők vagy egészen kisgyermekek bejegyzésében találunk: Bojtár János leánykája, Lukáts István fiatskája (S-1753). Ha a gyermek nem volt életképes, ezt jegyezték meg: „mortua nata, mortuus natus, halva lett gyerm., sine bapt., keresztvizet nem ért gyermek'\ Ritkábban a szolgák nevét sem adták meg, hanem gazdájuk teljes nevével utaltak a személyazonosságra: Tóth Márton szolgája (B-1757). 2. A vezetéknévvel kapcsolatban találtunk olyan adatokat is, amelyek csupán a puszta nevet közlik: Gonda (S—1750), Tserépiné (S—1756) (ez utóbbi típus gyakoribb).