A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: A paraszti lúdtartás egy hegyközi faluban

eresztették ki az ólkából a libákat, s azok máris mentek a többiekhez. Soha nem késtek el az eresztéssel. hiszen a gondos gazdasszonynak mindenre figyelme volt. Adatközlőim szerint a libapásztor pünkösdkor hajtott ki először, illetve azon volt, hogy ekkor már legeltessen, merthogy ő is ajándékcipót várt a gazdáktól. A gyermekek terelőeszköze egy hosszabb pálcára, vagy kóróra erősített ruhadarab volt. Ezzel nem sérthette meg az állatokat a gondatlan gyermek sem. Megtette azonban egy-egy zöld. leveles gally is. Arra pántlikafélét kötöttek, azt lobogtatták, mire a libák összesereglettek. Különösen akkor, ha veszély fenyegetett. Vigyázniuk kellett a kártevőkre, a ragadozó madarakra, különösen pedig a rókára. Ha elmaradoztak a gyengébb libák, a pásztor elől is könnyen elragadta a róka. Kutyát nem engedélyezett a közbirtokosság a libapásztorok számára. A libanyáj jal a Királykúttyára jártak, onnan pedig a Pettevőgybe hajtották itatni, pihentetni. Miután a vágási határt az 195Ü-es évek végéig nyomásos rendszerben használták, ha a kalászosokkal bevetett dűlő felszabadult, a libák is a tallóxa kerültek. Itt aztán megerősödtek. Olyan erősek lettek, hogy a pásztor elől hazaszálltak a falura. Meg is rémült Gyula bácsi - mondották -, de az mind hazatalált. Szoktatták a libákat is. Elébe mentek a falu végére, s mind a pásztor, mind az egyes tulajdonosok terelgették a libákat, hogy melyik csapatnak, hol kell letérni, befordulni. Eleinte válogatni kellett az egyes csapatokat, kinek-kinek a sajátját. Szóltak az anyalibának, az mindjárt gágogott, megismerte a gazdaasszonya hangját. Lassan megszokták a rendet. Maguktól hazataláltak, s miután az 1940-es évekig nem volt sem kapu, sem kerítés az utcafronton, így be is mentek az udvarra. Néha mégis eltévedtek, ilyenkor a gyermekek jártak keresni a libákat. Ha kint maradt a legelőn, a határban 2-3, akkor a faluszélén lakók saját udvarukra terelték. „Nagyanyám úgy mondta, hogy menjetek csak gyermekeim, hajtsátok be azt a libát! Oszt reggel, ha hajt Gyula, majd hozzámén a nyájhoz. Nehogy a róka elvigye. Bezártuk, oszt reggel, mikor gyött a libapásztor, a mijenkkel kihajtottuk, oszt megkereste az anyját". A pásztor számon tartotta az egyes gazdák libáinak jegyeit, tudták, hogy l-l gazdának hány libája jár ki. Asszony Gyula felesége nem tudott számolni, úgy járt el tehát; ahány libát hajtottak a nyájra, annyi darabka pálcikát tört, s belerakta a zsebébe. A férje aztán összeszámolta, s feljegyezte egy füzetkébe. A pásztorbért természetben adták ki a libatartó családok. Alapját a vacsora képezte, meg a hozzá adott kenyér. Emellett járt neki egy kevés természetbeli juttatás is. Minden pásztorolt liba után l-l kg búza, kevés krumpli, szalonna vagy zsír, ez is, az is. Paszulya is került. Az illett, hogy mindenki bőven mérje ki a pásztorbért. Előre meg kellett állapodniuk, hogy mikor ki adja a vacsorát. A pásztor felesége kérdezte a soros gazdasszonytól, hogy este jönne a vacsoráért, alkalmas-e? Vagy szólt a gazdasszony, hogy no, ma én főzök, jöjjön a vacsoráért. Amikor behajtották a libát, jött is a pásztorfeleség, s elvitte a vacsorát egy tejesköcsögbe, cserépfazékba. De elég volt egy drótozott cserépedény is. Az 1940-es évektől a boltban vásárolt dinerbe adták ki a vacsorát. Tisztességből megkínálták az asszonyt egy kis pálinkával is. A vacsoraszedést mindig az Alvégen kezdték, s úgy haladtak a templom felé. majd a másik oldalon vissza. Még alig hajtották a legelőre a libanyájat, már is jelentkeztek a vacsoráért. Kérhette azonban a vacsorát természetben is. Ilyenkor krumpliból, cbből-abból állott a vacsora. Ki, mit adott. Annyit illett adni, hogy kiteljen belőle az egész napi koszt. Szabad idejében - hogy bérét pótolja - a libapásztor krumpliszedő kast font, nyírágból seprűt kötött. Gombát szedtek. Az asszony aszugombát készített. Ezeket árusították. Ha sok volt a megrendelőjük, akkor félvállról szólt a kérdezőhöz: „Hoznék (ti. kast, seprűt), ha tudnék!" Máskor meg végigkínálták a falut, hogy vegyenek már kast. A libapásztor családja harmados krumplit kapált valamelyik parasztgazdánál.