A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gépi cséplés Karcsán

csülték az elcsépelendő terményből a szalmát. A kazlazásnál a legnagyobb hozzáértést a sarkok kialakítása követelte meg. A sarkokon soronként szarvakat hajtottak. Ez határozta meg a sormagasságot. A szalmakazal közepét ugyanis olyan magasra kellett rakni, mint ahogyan azt a sarkokon meghajtott szarvak magassága mutatta. Amikor a szarvak magasságának megfelelően kitöltötték a kazlak közepét, a sarkokon újra szarvakat hajtottak. A kazlak oldalát dombomra képezték ki, vagyis a kazal magasságának feléig egy kicsit kifelé haladtak, majd a középmagasságtól a tetőig fokozatosan befelé rakták a kazalba a szalmát. Amikor eljutottak a megfelelő magasságig, a kazlat az alsó végén kezdték tetőzni, majd onnan fokozatosan haladtak a cséplőgép felé. Ahogy betetőztek egy részt, drótra kötött póznával, téglanehezékkel, sáskötéllel, tökindával borították le. így védték attól, hogy a szél megbontsa. Ugyanígy tetőzték a törekkazlat is, de a kazal rakásának indításakor csak a három oldalát rakták ki szalmával, majd amikor elértek a megfelelő magasságig, szalmával betetőzték. A befejezéskor szalmával zárták le a negyedik oldalt is és így tetőzték be. Hogy a szél meg ne bontsa, a tetejére ennek is tökindát tettek. A szalmát sokféleképpen felhasználták a gazdaságban. A búzaszalmát főleg almozáshoz az állatok alá, a gabonaszalmát (rozsszalmát) kenyérsütéskor a kemence fűtésére, egyes helyeken pedig téli tüzelőként is ezt használták. A szalmazsákokat is ezzel tömték évenként újra. Az árpa- és zabszalmát pedig a szarvasmarhával etették fel. A töreket főleg a szarvasmarha takarmányozására használták. Télen marharépát gyalultak, s ezt összekeverték a törekkel. Ezt a pászításnak nevezett takarmányt etették a jószággal.

8 De fontos volt a törek az építkezésnél is. Ezt keverték abba az agyagos sárba, melyből a vályogot készítették, de ezt tették a vályogfalú épületek vakolására készített sárba is. A cséplés legnehezebb munkája a kévehányás volt. Ehhez mindig legalább két erősebb emberre volt szükség, ezért erre a munkára általában legényeket vagy fiatal házasembereket kértek fel. A cséplés kezdésekor az egyik kévehányó a gép felőli oldalon egy kis állást csinált magának. Társa felment az asztag tetejére, s megbontva a hajazatot adogatta le a kévéket az állásban álló társának, aki a leadogatott kévéket leeresztgette a cséplőasztalra a kévevágó elé. A kévchányók mindig soronként szedték a kévéket az asztagról, s adták a cséplőgépre. Úgy adták fel mindig a cséplőgép asztalára, hogy a kévevágókhoz mindig közel essen a kéve kötése. A kévéket mindig torzsokával kellett adni a dob felé. Amikor az asztag fenekére értek, onnan a szalmát is feladták a dobra. Mindkét kévevágó azon az oldalon állt a dobon, ahonnan a kévéket kapta. Egyik kezében a kévevágó kés volt. Üres kezével lenyúlt, egy kévének megfogta a kötelét, s azt függőlegesre állította torzsokával felfelé. Amikor nyúlt az etető a kéve után, illetve már megfogta a kötés alatt, a vágó a késsel lefelé irányuló mozdulattal a kötelet átvágta. Amikor pedig oldani kellett a kévét, azt már a felállítás előtt kioldotta, s úgy fogta a kötél két végét. Amikor nyúlt érte az etető, az egyik ágát elengedte, a másikat megrántva, ledobta a kötelet a cséplőgép tetejéről. Ezeket a köteleket rendszerint a családhoz tartozó gyermekekkel szedették össze, s tették el a következő évre. A cséplőgép előtt is volt egy ember, aki a megtelt zsákokat a gépről levette, bekötötte, segített a mérlegre tenni, majd a mérés eredményét vagy beírta a saját füzetébe, vagy ellenőrizte, hogy a gépész vagy tulajdonos pontosan írja-e be a mázsakönyvébe. Emellett felcsatolta a gépre az üres zsákot is. Ide a gazda közeli rokont vagy megbízható embert állított mindig. Itt is lehetett nő. Az 1940-es évek elejétől 1960-ig a csépléshez mindig került állami ellenőr is, aki az elcsépelt mennyiséget jegyezte. Ezt az ellenőrt a legtöbb helyen csépléskor megpróbálták kijátszani, hogy méretlenül tudjanak néhány zsákkal bevinni a kamrába. Ez a legtöbb esetben sikerült is. Sokszor a gépész és az etetők is segítettek az ellenőr kijátszásában. 10 145