A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Térszerkezeti változások Debréte vallásos életében

Térszerkezeti változások Debréte vallásos életében A vallási néprajz sokat ígérő, de mindmáig kevés figyelmet kapott kérdései közé tartozik az egyházszervezetek perifériájára szorult, egyházilag kevéssé ellátott közösségek vallási élete. Összefügg ez nyilvánvalóan azzal, hogy az eddig a kutatás hiányosságaira hivatkozva elsősorban a „hagyománymentést" céljául tűző adatgyűjtés érthető okokból a vallásos hagyományokban gazdagnak minősített falvakra, illetőleg egy-egy kiemelt témakörre összpontosult. Az ilyenfajta hagyománycentrikus szemponttal szemben ugyanakkor a népi vallásosság szerkezetére irányuló vizsgálatok értékrendjében egyenlő súllyal szerepelnek a hagyományokban szegényebbnek tűnő, egyházi szolgáltatásokban nem, vagy alig részesülő közösségek. Nemcsak azért, mert történetileg ezek arányukat tekintve a falvak jelentős hányadát alkották, de azért is, mert az egyházzal való lazább kapcsolatuk révén a bennük lejátszódó folyamatok tisztábban láthatóan, egyéb körülmények által kevésbé befolyásolt módon játszódnak le. Az alábbiakban egy napjainkban mindössze 40 lakosú csereháti kisközség, Debréte vallásos életének térszerkezetét, a térszerkezetben századunkban bekövetkezett változások főbb vonásait próbálom áttekinteni. A falu kiválóan alkalmas arra, hogy modellként szolgáljon a vallásgyakorlás térbeli feltételei és a vallásos hagyományanyag közötti összefüggések szemléltetésére. Maguknak a hagyományoknak bővebb néprajzi leírását éppen ezen okokból most mellőzni fogom. Debréte vallásos életében századunkban három tényező meghatározó hatása érvényesült. Az első, hogy ezen a méreteiben kicsinek számító településen három vallás követői, római katolikusok, reformátusok és görög katolikusok éltek és élnek ma is egymás mellett. A másik fontos tényező, hogy Debrétén mindhárom felekezet filiális helyzetben volt. Végül pedig kellő figyelmet kell fordítanunk arra a tényre is, hogy 1913-ig a falunak nem volt temploma. A mellékelt ábra felekezetek szerint, de az időkülönbség érzékeltetése nélkül mutatja a falu vallásosságának térszerkezetét a századfordulótól napjainkig érvényesülő főbb tendenciák figyelembevételével. Debréte vallásos élete 1913 előtt a templom nélküli falvak jellegzetes képét tükrözi. A község lakossága a század első éveiben még 230 fő körül mozgott. A római katolikusok Tornaszentjakabra, a reformátusok Rakacaszendre, a görög katolikusok Viszlóra jártak át rendszeresen templomba, ott vettek részt a szentmiséken, istentiszteleteken. Ezekben a falvakban szolgáltatta ki a római és a görög katolikus pap a fontosabb szentclményeket, s itt nyílt lehetőség a vallásgyakorlás más formáiban való részvételre, az egyház további szolgáltatásainak igénybevételérc is. Húsvétkor a férfiak lóháton vitték a pászkát Viszlóra, Tornaszentjakabra szentelni. Debrétén nem volt házszentelés, s szentelt barkát is a szomszédos községekből hoztak. Ugyanott vettek részt a római katolikusok a Márk-napi, a görög katolikusok a György-napi búzaszentelésen. Az első péntekesek a viszlói parókián vagy Tornaszent Jakabon áldozhattak. A görög katolikusok nagyobb számban mentek át Viszlóra Keresztelő Szent János születése napján, amikor ott a virágokat, gyógyfüveket szentelték, s on-