A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Térszerkezeti változások Debréte vallásos életében

nan hozták haza a saját szükségletükre való szenteltfüveX. A római katolikusok űrnapján a tornaszentjakabi körmeneten vettek részt, s gallyakat az ott felállított kolyibákbó\ vittek. A tornaszentjakabi úrnapi körmeneten a század elején a debrétei görög katolikusok közül többen is rendszeresen részt vettek, s hasonlóképpen a karácsonyi éjféli misén. A karácsonyesti viszlói görög katolikus éjféli litia kevésbé volt népszerű körükben. A körmeneten űrnapkor Debrétéről időnként reformátusok is megjelentek. Debrétének 1913-ig - temploma nem lévén - nem volt búcsúnapja. A római katolikus családok a tornaszentjakabi, a görög katolikusok a viszlói búcsút tartották, s ezekre a napokra esett a búcsúkon szokásos családi összejövetel, vendégeskedés is. Vegyes házasságokban - a római és görög katolikusok között ezek mindennaposak voltak - csak az egyik búcsúnapot ünnepelték meg. Az emberi élet nagy eseményei, legalábbis azok vallásos mozzanatai ugyancsak a falun kívül játszódtak le. Az újszülötteket az említett falvakba, minden felekezet a saját templomába vitte keresztelni, s ugyanitt kötötték a házasságokat is. Pap Debrétére csak halálesetkor, a temetés napján érkezett. A hitélet szálai tehát a templom nélküli időszakban a legfontosabb vallásos megnyilvánulásokban (nagy ünnepek, misék, istentiszteletek. Szent Liturgiák stb.) a falun kívülre vezettek, a szakrális központok más falvakban voltak. Nem elhanyagolhatóak ennek társadalmi következményei, amelyek a szomszédos templomos falvakkal való rendkívül szoros kapcsolatokban, s a vallásilag endogám házasságok nagy részének lokális exogámiájában mutatkoznak meg. A külső szakrális központokhoz kapcsolódó vallásgyakorlási alkalmak mellett nem elhanyagolható azoknak a vallásos megnyilvánulásoknak a száma, amelyek a falun belül maradtak. A helyi szakrális centrumok a meglévő objektumok körül alakultak ki. A reformátusoknál ezt a szerepet a harangláb, a római és görög katolikusoknál a harangláb, a keresztek és a temető töltötték be. Az I. világháború előtt csak a temetőben álló feszület jött számításba. A reformátusoknak saját haranglábjuk volt egy haranggal, ami ma is működik. A római katolikusok és a görög katolikusok közös haranglábat használtak két haranggal. A római és görög katolikus gyülekezet közös harangozót foglalkoztatott, aki napjában háromszor harangozott. A református harangláb harangját csak temetések alkalmával húzták meg. Ilyenkor egy időben szólt a két harangláb három harangja. A római és görög katolikusok vasárnap délutánonként a temetői kereszthez vonultak, ahol közösen végezték a vecsernyét. Ezután a rózsafüzér következett, s itt váltották a titkokat. Téli időszakban, amikor korán sötétedett, vagy rossz idő esetén mindezt a haranglábnál tartották. Már a század elején mindhárom helybeli felekezetnél szokásban volt, hogy mindenszentekkor a temetőben emlékeztek meg halottaikról. A reformátusok délután egyénileg keresték fel hozzátartozóik sírjait, a római és a görög katolikusok a haranglábtól fáklyákkal, gyertyákkal közösen, egyházi énekeket énekelve vonultak a temetőbe. A haranglábnál előzőleg pannichidát, litániát végeztek, s elmondták a fájdalmas rózsafüzért. A debrétei vallásgyakorlásban fordulópontot jelentett a templom felépítése 1913ban, amit a viszlói görög katolikus pap kezdeményezett. A templomot a római és görög katolikus hívek közösen építtették és használják még ma is. A reformátusok vallásos életének centruma továbbra is a harangláb maradt. A templom felépülte mind a falun belüli hitéletben, mind a külső kapcsolatokban fontos változásokat hozott. A legfontosabb változás abban mutatkozik, hogy számos vallásos alkalom, szertartás, s ezzel együtt sok vallásgyakorlási forma súlypontja a falun kívülről a falun belülre került. Az épület emellett a vallásosság korábban is helyben lejátszódó megnyilvánulásaiban ugyancsak komoly térszerkezeti változásokat hozott, amelyek azonban - száza-