A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: Néprajzi vázlat a Sajó- és Szuha-vidék kisnemességéről

udvarhoz hű nemesi társadalom kiépítésén munkálkodtak. A Dózsa-féle parasztlázadás után az örökös jobbágyság, a röghöz kötöttség állapotában élő parasztság sok családja a nemesítésben látta a földesúri hatalom alól való szabadulás egyetlen útját. Erre, ebben a politikai időszakban mód nyílott. A nemesség megszerzésének első lépése a szabaddá válás elérése volt, ami a földesúr felszabadító levelének megszerzésével valósulhatott meg. Ennek az ún. manumissiónak (felszabadításnak) megvolt a megszabott kvótája. Egy nagy létszámú, 15-20 tagból álló nagycsalád össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy magát a földesúrhoz kapcsoló kötöttségtől megválthassa. Szabadparaszttá válva megszűnt az úr dolgába járás, különféle ajándékozás és ingyenmunka kötelezettsége. Továbbra is árendás maradhatott az eddig művelt földjén, de már mint szabados. Ebből a helyzetből a földesúri ajánlásra ráléphetett a második lépcsőfokra, mely a megnemesítéshez vezetett. Fizetni kellett a földesúrnak az ajánló levélért és az Udvari Kancelláriának a nemesítésért. Ha mindezekhez a szükséges pénz birtokában volt, számára már nyitva állt az út a nemesítéshez. Megkapta a címeres nemeslevelet, melynek szövegében olvasható volt a jobbágyság alól való felszabadítás, az uralkodóház iránti hűség kinyilvánítása, továbbá, hogy a családfőn kívül kik kaptak még nemességet. Ezeknek a száma is a kifizetett összeg mértékétől függött. A címeres levél szövege tartalmazta a teljes címer leírását, melynek alapján a címerlevél bal felső szögletében egy üres rész maradt a pergamenten a címer megfestésére. Természetesen a címerfestés újabb pénzösszegbe került, ezért sokan, anyagiak híján, később festették meg nemesi levelükre a címert. Bár a címer leírása olvasható volt a nemeslevélben, mégis a szöveghez már a kihirdetés napjára igyekeztek a nemeslevél birtokosai a címert is ráfestetni, hogy díszesebb kivitelben láthassák a megyegyűlés résztvevői a kifüggesztett okmányt. A címeres levélben jogosultságot nyert az új nemes és a család felsorolt tagjai arra, hogy bármilyen foglalkozást, mesterséget űzhetnek, hivatalt viselhetnek. Ha az árendált földet az új nemes a nemesítés előtt nem vette meg a földesúr felajánlására, akkor birtok nélküli címeres nemes, ún. armalista lett. Ha az árendált földet megvette, a nemesség kérésével egyidejűleg, akkor egytelkes, másként kurialista nemesként lett besorolva a nemesi ranglétrán. Ha nem volt földje s mint nemes ember később vett földet, akkor a földesúri igazolással s az elnyert királyi beleegyezéssel (consensussal) lett kurialista. A fentiek ismeretén kívül még további rangsor megismeréséhez juthatunk, mely a különböző viszonyok között élő nemesek gazdasági helyzetére és életmódjára jellemzőek. A rangsor a következőképpen alakult a kisnemességnél: 1. nemesi kúrián élő nemes 2. királyi consensussal (beleegyezéssel) nemesi kúrián élő nemes 3. vett telken élő nemes 4. zálogos telken élő nemes 5. felszabadított telken élő nemes 6. kiváltságos telken élő nemes 7. taksás telken élő nemes 8. bérbe vett telken élő nemes 9. paraszttelken élő nemes 10. zsellértelken élő nemes 11. más házában lakó nemes A felsoroltakból társadalmi tagozódás és vagyoni különbségek állapíthatók meg. Rangban legelső a nemesi kúriával bíró nemes. Tőle lefelé halad a rangsor, annak a legalsó fokán álló, a „más házában lakó nemes"-ig. E felsorolás egyben helyzetképét adja az egyes csoportok tagjai között fennálló különállásnak.