A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Deák Gábor: Marjalaki Kiss Lajos a tanár, és kapcsolata a református egyházzal

lakó emberek életét, hétköznapj ait, az egyházak - nemcsak a református egyház - történetét, adatait, amelyek szorosan hozzátartoztak a város életéhez, nélkülük torz, hamis képet lehetett csak rajzolni a társadalmi mozgásokról. Voltak ilyen idők, de ö akkor is visszament a forrásokhoz, s bár önmagukban ezek az adatok aprólékosak, egészükben tiszta forrást jelentenek egy nagy múltú város történetéhez, mintegy igazolva, hogy Miskolc város története nem a kohászat megjelenésével kezdődött, hanem az ősember megjelenésével, s várossá szerveződésének is több évszázadok - Zsigmond korától számított - története bizonyítja az itt lakó emberek mindig haladni akaró életformáját, gazdálkodásaiknak újszerűséget kereső rendjét, ezzel összefüggésben az őket összefogó református egyház progresszivitását, a nemzeti kérdésekben más vallásbelieket is mozgósítani tudó, a lelkiismereti és nemzeti szabadságért kiálló „ellenzéki" jellegét, aminek következtében ugyan hátrább szorult a lojálisabb és aulikusabb vezetésű városoknál, de megmaradt szabad városnak, lakossága sajátos arculatával, s ebben Marjalaki Kiss Lajosnak összegyűjtött adataival nagy szerepe volt. Ez volt a város és a református egyház világnézete fejlődésének nevelője, ilyen irányú munkásságát nem lehet elszakítani más, országos kérdésekkel foglalkozó munkásságától. Ez volt világnézete, ez volt hivatása mint tanárnak, s mint a miskolci református egyház tagjának, munkatársának. Szolgálat volt az élete, s ezt a szolgálatot örömmel és lelki-szellemi megelégedettséggel végezte még azokban az időkben is, amikor a hivatalos történetírás időszerűbb kérdésekre igyekezett koncentrálni a kutatókat. A róla való emlékezéshez hozzátartozik személyes kapcsolatunk, előbb, 1946-tól a szabadművelődési felügyelőség szervezésében folyt ismeretterjesztő előadások, majd 1953-tól a Természettudományi Társaságból és a Történelmi Társulatból létrehozott TIT keretében, de ezenfelül a személyes barátság, az atyai jóindulat és őszinteség az, ami soha el nem múló emlékké teszi alakját mind a magam, mind családom előtt. Ennek az érzésnek szerettem volna kifejezést adni ebben a néhány szóban. „Neki teljes volt az élete, mert tanári hivatása és családja mellett azzal foglalkozott, amit szeretett", s az utókornak ebből a szeretetből felbecsülhetetlen értékeket hagyott. DEÁK GÁBOR