A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Mezei Ottó: Őszintén Nemes Lampérthról és művészetéről

5. kép. N. L. J.: Külvárosi utca Nemes Lampérth művészete és a személyiségét érintő fenyegetettségtudat összefonódására jellemző, hogy az erre utaló jelzések már 1912-től nyomon követhetők (bár ebből az évből semmilyen írásos dokumentum nem ismeretes, amely betegségére utalna). Ezután bukkannak fel érzékelhetőbben, egyszer-egyszer, 1913-14-ben, párizsi tanulmányútja idején, 1916-17-ben, világháborús sérülését követően, majd 1918-ban ismét, s végül 1919-20-ban, Berlinben. A korábbi jelzéseknek az 1919-20-as tusképek ismerete nélkül talán nem is tulajdonítanánk különösebb jelentőséget, így azonban azokban is sajátos, a személyiség küzdelmeire utaló asszociációs képzetek öntudatlan vagy szándékolt rögzítését érzékeljük. (Ezzel - Nemes Lampérth művei ismeretében eleve azt az álláspontot fogadom el, hogy a fennálló stiláris összefüggések ellenére nem stílusreminiszcenciák alapján dolgozó művészről, hanem eredeti talentumról van szó, aki számára az alkotás a hamisítatlan önkifejezés ellenállhatatlan kényszerét is jelentette.) Ezek a jelzések rajz esetében az alkotás közben támadt asszociációs képek láthatóan villámgyors lecsapódásai, szorongásos víziók amorf megjelenítései (Intérieur, 1912; Pont-Neuf, 1914). Egy-egy esetben az olajfestmény is alkalmasnak bizonyul riasztó jelzés közvetítésére, amely formailag színben pompázó, fauve színkezelésű előtéri megoldás képét mutatja. Az 1920-as Falu című tusképen - a korábbi képi gondolat továbbfejlesztéseként az előtérben, fragmentumszerűen, ijesztő árnyak bukkannak fel. Nem hagyhatom említés nélkül azt az 1917. VIII. 9-i keltezésű, remek kolozsvári tusrajzot, amelyen-önmagára utaló gesztussal - egy derékban kettétört fa tűnik fel, s amelyet 1920-ban - betegsége újabb, súlyos szakaszában - Kolozsvár című tusképe élményközvetítő mintájául választott. Említsem fa-képei közül a Palánkok harmadik, rajzilag legerőteljesebb változatát, amelyen a hosszában kettéhasadt fa már kifejezetten antropomorf megjelenést ölt? Vagy a Fa című 1920-as tusfestményét, amely egy láthatatlan erő által meghajlított fa drámai helyzetét jeleníti meg páratlan elevenséggel? Kétségkívül a szkizofréniás rajzi jellegzetességek tusképei alapján sorra lajst-