A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Liszka József: Ágas-bogas fa. (Juhász Judit)

körében segít megteremteni, megerősíteni azokat a gyökereket, amelyek szálai ismert és kevésbé ismert körülmények folytán napjainkban egyre sekélyebb rétegekbe nyúlnak. BARTHA ELEK Liszka József: Ágas-bogas fa Néprajzi ismeretek alapfokon. Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava, 1986. Liszka József Ágas-bogas fa című könyve nagy jelentőségűnek mondható a szlovákiai magyar nemzetiségi könyvkiadásban. A mű a néprajztudomány legfontosabb kérdéseit, ismereteit foglalja össze általános és középiskolás korú fiatalok számára. Nem tudományos igénnyel megalkotott könyv ez, inkább csak leíró jelleggel próbálja a néprajzkutatást megismertetni a gyerekekkel, valamint felkelteni az érdeklődésüket e tudomány iránt. Az alapoktól kezdi a bemutatást, mindenekelőtt megmagyarázza, mi is a népi kultúra, majd a néprajztudomány és kutatási módszereinek legfontosabb terminusait értelmezi, mint etnográfia, folklór, folklorisztika, társadalomnéprajz, adatgyűjtés, adatközlő, a népi kultúra variánsai, közösségi kultúra, folklorizálódás, a leíró és az összehasonlító néprajz módszerei, és említést tesz a néprajz társtudományairól is. A könyv legnagyobb értéke, hogy gyűjtött anyagra támaszkodik. A Kisalföld szlovákiai részének népi kultúráját mutatja be a feltárt recens adatokkal, de illusztrációkat hoz a magyarlakta terület más vidékeiről is, valamint szakirodalmi példákkal is él. Az általános bevezető után a szerző rátér az anyagfeldolgozásra. Elsőként Ahol az élet zajlott címmel a falurendszert mutatja be. Itt megmagyarázza „falu" szavunk eredetét, és utal történeti, régészeti adatokra is, melyek bizonyítják, hogy a magyarság a Kárpát-medencébe költözés előtt megismerkedett a földműveléssel. A szerző azonban csak arról tesz említést, hogy a magyarok a bolgár-törököktől „tanulták meg" a földművelést. Meg kell jegyeznem, hogy kutatók nyelvészeti adatokkal bizonyították má- az ugor együttélés időszakára is a korai földművelést, valamint utalnunk kell keleti szláv elemekre is. ha a kérdést alaposan tisztázni kívánjuk. A falurendszer bemutatása után a falu szerkezetéről szól Liszka József, majd a parasztporta ismertetése következik, mely a kapu leírásával indul. Ezt követően felsorolja a gazdasági épületeket, és bemutatja a lakóházat. Fejtegetését a magyarság honfoglaláselőtti lakhelyének ismertetésével kezdi, a nyelvészet és a régészet eredményeire támaszkodva megállapítja, hogy a magyarok ismerték a szilárd építményeket, és nemcsak sátrakban laktak. A lakóházat a legjellemzőbb háztípus, a háromosztatú ház alapján mutatja be, utal a tűzhely központi szerepére is. A pitvar, de különösen a tisztaszoba részletes leírását a berendezési tárgyak ismertetésével kapjuk. A legtöbbet az ácsolt ládáról és az asztalról tudhatunk meg. Beszél a szerző a szoba funkciómegosztásáról is. a „munkasarok" és a „szentsarok" elkülönüléséről. A ház belsejének bemutatását a kamra leírásával zárja. Ezt követi a külső szemrevételezés: a falazási és tetőfedési technikák részletezése. A háznak ez a fajta bemutatása helyes, bár a gazdasági épületekről itt kellett volna többet beszélni, a későbbiekben mint már ismert elnevezésekre utalhatott volna a szerző.