A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Liszka József: Ágas-bogas fa. (Juhász Judit)

A könyv központi, terjedelmét tekintve is a legnagyobb része A parasztélet rendje. Ebben egy átlagos kisalföldi közösség esztendejét tárja a szerző az olvasó elé tizenkét alcsoportban - a hónapoknak megfelelően -, azaz egy-egy jeles nap, illetve kiemelkedő munkaalkalom kapcsán beszél az év jelentős eseményeiről. A szokások leírását az őszi népszokásokkal kezdi. A „Ki mint vet, úgy arat" című fejezetben erőltetettnek, kissé gyermetegnek érzem Illyés Gyula Megy az eke című versének idézését és a föld szimbólum emlegetését. Itt talán pontosabban és összefogottabban kellett volna beszélni az eketípusokról, és hiányolható a szántás formáinak (összeszántás, szétszántás) néhány szóban való bemutatása is. A vetés munkafolyamatát azonban jól magyarázza Liszka József, örvendetes, hogy a vetéshez kapcsolódó hiedelmek és szokások közül is megemlít egyet-kettőt. A könyvnek ez a fejezete gazdag és alapos gyűjtőmunkáról tesz tanúbizonyságot. Jól és pontosan hangsúlyozza a lakodalom szokáskörének jellemző vonásait is a „Minden madár társat választ . . ." szakaszában. A mondókák és dalok lokalizálása azonban helyenként pontatlan, hiányoznak a dalok kottái, s a könyv végén talán fel lehetett volna sorolni az adatközlők nevét is. A képmelléklet impozáns, kellően tükrözi a paraszti világ hétköznapjait. A rajzos illusztrációk, melyek Thain János nevét dicsérik, megfelelően illeszkednek a gyűjtött anyaghoz. A szépirodalmi példák elmaradhattak volna, nem kapcsolódnak szervesen a koncepcióhoz. A szerző vállalkozása, hogy alapfokú ismereteket ad a magyar néprajztudományról, sikeresnek mondható. Azok a fiatalok, akik érdeklődnek a népi kultúra iránt, és szeretnének megismerkedni a paraszti életmóddal, jó kiindulási alapot kapnak ebben a műben, de a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges a szakirodalom alaposabb tanulmányozása. JUHÁSZ JUDIT