A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok. Hazahív a harangszó (Bartha Elek)

beazonosítását is elvégzi, s szemléletes rajzokkal segíti az égi tájékozódást. A kötet végén levő betűrendes jegyzékben mintegy négyszázötven népi csillagnevet sorol fel, ami páratlan nyelvi gazdagságot tükröz. A nevekben olykor évezredes, az antikvitásban gyökerező, az írásbeliség közvetítésével (is) fennmaradt, kontinensnyi területeken ismert elemek keverednek lokálisan felbukkanó elnevezésekkel, utalva a néphagyomány történeti rétegzettségére, a szájhagyományozás törvényszerűségeire. Bödők kötete igazolja, hogy lehet írni néprajzi könyvet, amely egyaránt szól a szűkebb szaktudománynak és az olvasóközönségnek. A hagyománnyal kapcsolatos mondandóját a legmodernebb technikával készült, színes fotók szemléltetik, mondatai pedig olykor szinte lírai szépséggel fogalmazódnak. „Égi képeskönyvünk alkotói csillagok altatta és költötte" egyszerű emberek voltak:, pusztai pásztorok, juhászok, halászok, földművelők, szegénylegények. Kunyhólakók, kik életük apró-cseprő gondjait, örömeit, vágyait szőtték képzeletükbe. Elegendő egy rövid bepillantás ebbe a világba, s elénk tárul egy gazdag érzelemvilággal létrehozott birodalom, amely ugyan a földinek majdnem pontos mása, de hiányzik belőle a gonoszság, a gyűlölet és az elnyomás. Az égi alakok ugyanolyan esendők, mint földi társaik. A Juhásznak elkódorognak a juhai, s azokat keresi a Nagy Fehér Úton; a Sántalány bicegve viszi az ebédet a Kaszás után, mert kaszába lépett; de a lopott szalma is elhullik a Szalmásúton, s hogy messzebb ne menjünk: a Göncölszekér rúdja is törött. És ott vannak a segítőtársak is: a Lólopó csillag, a Bujdosók Lámpása, a Betyárvezető csillag, a Lámpáshordó csillag, a Rónaőrző csillag, az Ökörvezető csillag stb." Összegezve: magam feltétlenül nyereségnek érzem Bödők Zsigmond könyvét, noha adatai bizonyára még számos egyéb következtetésre, továbbgondolásra is alkalmasak lehettek volna. Fontos munka azonban részben azért, mert miközben napjainkban az emberek távcsöveikkel mind közelebb jutnak a csillagokhoz, ma már nem ismerik, nem tudják a csillagok neveit. Fontos munka azért is, mert jelentős lépést tesz egy majdani, szintetizáló, néprajzi-nyelvészeti monográfia felé. S fontos, mert szép nyelvezete sokat tehet azért, hogy ahol e könyvet kiadták, még sokáig szép magyarsággal beszéljenek. VIGA GYULA Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok. Hazahív a harangszó Madách Könyv- és Lapkiadó. Bratislava, 1984. 264 p., 1985. 244 p. Ipolypásztó a történeti Hont vármegye délnyugati részén, az Ipoly alsó folyása mentén fekvő magyar település, amely az I. világháborút követő békeszerződés értelmében Csehszlovákiához került. Az akkor határfolyóvá kinevezett Ipoly egy évezredes történelme során gazdaságilag, kulturálisan, etnikailag szerves egységgé kovácsolódott. szoros egymásrautaltságban élő tájat osztott ketté, elszakítva többséget alkotó magyarságát az anyaországtól, kiszakítva abból a történelmi folyamatból, amely hosszú évszázadokon át létezési alapját, identitásának gyökereit jelentette. Új történelem kezdődött akkoriban az ipolypásztóiak és a környező magyar falvak lakói számára. Egy ide-