A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Castrum Novum 1-2. (Bodnár Mónika)

Castrum Novum Zborník Okresného múzea v Novych Zámkoch (Az Érsekújvári Járási Múzeum Évkönyve. 1. kötet. Nővé Zámky, 1982. 119 p.; 2. kötet. Nővé Zámky, 1983. 223 p.) Érsekújvár (Nővé Zámky) a nyugat-szlovákiai kerületben, Komáromtól mintegy 30 km-re északra fekvő kisváros. Első múzeumát 1935-ben alapították, ám az csak 1945-ig működött, ugyanis a várost ért bombázások az intézményt teljesen megsemmisítették. A felszabadulás után 1956-ban hozták létre az új múzeumot, ami megpróbáltatások egész sora után ma szakmailag felkészült szakembergárdával működik. A múzeum szakemberei 1982-ben tetszetős kivitelezésű és tartalmas évkönyvvel lepték meg az érdeklődő nagyközönséget, valamint a szlovákiai és külföldi (mindenekelőtt magyarországi) kutatókat. Az első kötet a múzeum történetével foglalkozó írással indít, amit öt régészeti közlemény és tanulmány követ: Liszka József, Tocík Anton, Bújna Jozef'kora-, későbronzkori, valamint kelta sírokról írnak. Hanuliak Milan és Zábojník Jozef szerzőpár az 1977-1981 között végzett helembai (Chl'aba) régészeti ásatások eredményeit összegzi, mely ásatás során 123, különböző korszakokból származó települési objektum került elő. Ezek után Nevizánsky Gabriel a Kernenden (Kamenín) feltárt meneteles bejáratú házakat, azok régészeti kutatásainak eredményeit ismerteti. A régészeti írásokat egy, a zsitvabesenyői (Besenov) népviselettel foglalkozó tanulmány követi, melynek szerzője Gudmonné Fülöp Ilona. Az egykor Bars vármegyei település ma az érsekújvári járáshoz tartozik. A falu lakossága nemzetiségét és vallási hovatartozását tekintve egységesnek mondható. Az elmúlt időszakban fő megélhetési forrásuk a földművelés volt. A szerző részletesen leírja a község női, férfi- és gyerekviseletét, nem feledkezve meg a lábbeli-, valamint a fej- és hajviseletről sem. Az alkalmi öltözékekről szólva részletesen beszámol a gyerek születésekor, az esküvőkor és temetésen viselt ruházatról. Úgyszintén az első kötetben kapott helyet Dudová Alena a céhes élet egyes mozzanataival foglalkozó munkája, valamint Haverla Miloslav két írása, melyek közül az egyikben Anton Bernolákra, az első szlovák irodalmi nyelv létrehozójára, születésének 220. évfordulójára emlékezik; a másikban a forradalmi hagyományok emlékszobáinak rendeltetéséről elmélkedik. A Castrum Novum második kötete az első érsekújvári múzeum alapítójának, Szőke Bélának meg nem ért 70. születésnapjára emlékező írással indít. A szerző, Tocík Anton beszámol a múzeumszervező Szőke Béla életútjáról, és méltatja régészeti munkásságát is. Terepkutatásai - mint írja - a IX-XII. századi emlékanyag tudományos vizsgálatára irányultak. Korai távozása pótolhatatlan vesztesége a magyar és a szlovák régészettudománynak egyaránt. Ezután a második kötetben is - hasonlóan az elsőhöz - régészeti tanulmányok sora következik. Kuzma Ivan az 1980-82-ben Muzsla-Csenkén (Muzla-Cenkov) végzett régészeti ásatás eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Liszka József a kisgyarmati (Sikenicka) mentőásatás eredményeiről szól. Toéík Anton egy Udvardon (Dvory nad Zitavou) feltárt VII-VIII. századból származó temető sírjairól, a belőlük kiolvasható temetkezési szokásokról ír. A régészeti sort két történeti tanulmány követi. Kopcan Vojtech Érsekújvárt (Nővé Zámky) mint az oszmán tartományok egyik központját vizsgálja. Haverla Miloslav az