A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Agricultura Carpatica III. (Bődi Erzsébet)

Agricultura Carpatica III. Roznov pod Radhost'

em, 1981.133 p. A valasskai szabadtéri néprajzi múzeum (Valasské múzeum v pfirodé) sorozata az Agricultura Carpatica. Új, kis példányszámban megjelenő kiadvány. Még viszonylag keveset tudunk róla. A szlovák néprajzi könyvek figyelőjéhez, a Szlovákiai Téka szerkesztőségéhez sem jutott el minden, eddig megjelent száma. Ezért fordul elő, hogy ismertetésünk, figyelemfelhívó szándékunk a sorozat III. kötetével kezdődik. Az Agricultura Carpatica III. szlovák, cseh, morva és lengyel táplálkozáskutatás újabb reflexióit és részben a hagyományos úton elért eredményeit villantja fel. Azért csak villantja, mert a kötet születéséből adódóan a tanulmányok rövidek, jegyzetapparátusuk nincs, vagy alig kidolgozott. Az írások ugyanis eredetileg előadásoknak készültek, amelyek el is hangzottak az MKKKB szekciójának ülésén. Némelyik gondolatából kitűnik, hogy a Kárpát-Balkán Nemzetközi Néprajzi Bizottság csehszlovák nemzeti szekciója szervezetten, tudományosan célkitűzéssel szorgalmazza, a későbbiekben pedig fel is vállalná a Kárpátok és a Balkán térségének táplálkozáskutatás összefogását és részben irányítását. Hiszen ilyen összefogott, tematikus kutatás már folyik a pásztorkodás, az építkezés és a betyár-folklór területén. Mindig érdemes odafigyelni egy-egy szakmai tanácskozás anyagára. Annak ellenére, hogy van bennük zavaró elem, formai tisztátalanságból származó homályos gondolat, téves következtetés, vagy nem tetsző rendszer, tematikája sokszínű, megközelítései újszerűek. Bővelkedik gondolati újdonságban és először közölt adatokban. Az Agricultura Carpatica III. 17 tanulmányát Jaroslav Stika, jeles táplálkozáskutató szerkesztette egybe. Ö volt a konferencia fő szervezője is. Mint ilyenkor szokott, a főszervező, az eredményeket legjobban sürgető, a felelősségvállaló bocsátja útjára a kötetet. Jaroslav Stika a bevezetőben ismételten szól arról, hogy a népi táplálkozási kultúra még mindig nem kapott kellő figyelmet a néprajzi szakemberektől. A téma pedig „kézzel fogható", különféle mélyelemzésekre is kiválóan alkalmas. Ezeknek az elemzéseknek a lehetőségeiből sorol fel néhányat. Jarmila St'astná a prágai élelmezéstudományi intézet munkatársa a XVIII. és a XIX. századi gyökeres változásokról szól, a burgonyatermesztés általánossá válásáról, a cukorgyártásról, a gabonaipar fejlődéséről, az agrárreformokról, a polgárság kialakulásáról. Mindezek következtében megváltozott az emberek táplálkozási struktúrája, a falusi és városi lakosok élelmezése között nőtt a különbség. A szerzőnő még arra is vállalkozott, hogy felsorolja az elégtelen és a kielégítő élelmiszer-ellátottság értékmérőit. Egy másik írás az élelmiszernek mint ajándéknak a gazdasági, társadalmi és mágikus-rituális szerepét mutatja be. Szerzője Anna Kowalska Lewicka Krakkóból. Vizsgálatai, következtetései és az ajándékoknak a funkcó szerinti rendszerezése érdekes, újszerű, eredeti. Helyhiány miatt csak az adatokból ragadunk ki egy példát. A podhalai szokás szerint a baca, a számadó ősszel, behajtáskor redykalnak (vö. a magyar redukál) nevezett füstölt sajttal ajándékozza meg a gazdákat, azzal a reménnyel, hogy a jövő évben is őt fogadják meg pásztornak. A szerző szerint a redykalt, ill. ezt az ajándékozási formát ekonómiai funkció alapján lehet vizsgálni. Hana Lauková Alsó-Liptóban nélkülözhetetlen burgonya- és káposztás ételekről ír. Ott a burgonya népi neve svábká. Szerepe az ott élők táplálkozásában óriási. Alig van olyan étel, amiben vagy amihez ne fogyasztanának, és talán nincs is olyan nap, amikor ne ennének burgonyát valamilyen formában. Mindebből következik, hogy Liptóban a burgonya termesztése és felhasználása specifikusan gazdag és sokrétű kultúrában