A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - S. Koós Judit: Adalékok a bronzkor kutatástörténetéhez (Leszih Andor kassai tanulmányútja 1902-ben)

követelményként jelentkezik, mint a minden eddigi bonyolultságnál bonyolultabb mai lelkiállapot kifejezésének szükségessége." Munkáit nem szelektálta, utólag tovább dolgozott rajtuk, ha nem fejezték ki egészen gondolatait. Minden festményének pontos helye és szerepe van az életműben. Mintha naplót olvasnék, úgy formálódik ki egy-egy alkotói nap a festmények lapozása közben. (Mintegy 2000 festmény található a hagyatéki anyagban.) Az egyszerű, sőt hangsúlyozottan primitív vonalvezetésű kép ugyanúgy kifejezi a festő mondanivalóját, mint az érzékenyen karakteres portré. Az ábrázolóeszköz sohasem egyetlen merev stílus vagy technika Demeternél, hanem ez mindig képlékenyen alakul. A következőkben a mester két kiemelkedően szép festményét elemzem. Elsőként az 1966-ban készült Szegény bohóc című alkotást (2. kép), mivel ebben Demeter István saját önarcképét fogalmazta meg. A képpel kapcsolatban a művész által vezetett Képjegyzékben fontos információkat találtam a technikáról: a mű rajzlapnyi csomagolópapírra készült olajnyomat alapon (a zöldesbarna szín az állat, arcot, szemüreget és a sapka egyik oldalát formálja) nyomdafestékkel (barna színű, a határozott kontúrvonalat adja) és olaj pasztellel (a színezés történt ezzel). A Képjegyzék fontos adatokat közöl az ábrázolásról is, amit ugyan lát a szemlélő, mégis lényeges, hogy a művész mit emel ki; kétcsúcsú sapka, nagy kék szem, nyak. Egyénien, garbószerű nyakmegoldással öltözteti figuráját bohócruhába. A színes mintázat nem a hagyományos, rombusz mintázatú Harlekin ruhatípust követi, hanem Demeter István egy tetszőlegesebb, színfolt-színfolt hátán megoldást választott. A Pierrot-figurák ruhája lehet fehér avagy tarka is. A commedia deH'arté-ban a 17. szá2. kép. Demeter István: Szegény boh 1966. 43,1x29,5 cm. Vegves technika, i