A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - S. Koós Judit: Adalékok a bronzkor kutatástörténetéhez (Leszih Andor kassai tanulmányútja 1902-ben)

mány, gyógynövényismeret), s a tudományokban, művészetekben is járatos volt (filozófia, pszichológia, asztrokarakterológia, grafológia, költészet, írásművészet). Majd elmélyülve a hagyatéki anyagban, a kutatási munka rendkívül izgalmasnak bizonyult: labirintusokat megjárva lehet eljutni egy-egy felismeréshez, bár lépten-nyomon segítő fonalat nyújt precízsége, ö ugyanis a legapróbb pénzkiadásoktól kezdve a festmények sorszámozásáig mindent számon tartott. Feljegyzéseiből napra pontosan megtudhatjuk, mikor kezdett el aktívan festészettel foglalkozni, hányas sorszámú képe kinél található, és az illető hol lakik, ki járt nála vendégségben és mikor, kiket tart fontos képzőművész barátoknak. írt tanulmányokat, ars poeticát, élete első harminc évét részletes önéletrajzban rögzítette, míg művésszé válásának folyamatát az „Önéletrajz rövidlet - 1969"-ben fogalmazta meg. Ez utóbbi írás művészi értékű, ebben írja: „. . . 46 és fél éves fejjel, egy álmatlan éj után, ellenállhatatlannak tetsző ösztönből festeni kezdtem, azóta létmódom ez." Demeter István autodidakta művész volt, festészetet nem tanult. Bár a képzőművészet mindig is foglalkoztatta, s széles tárgyi és történeti tudással rendelkezett, ténylegesen csupán 1961 óta festett. Eddigi kutatásaim szerint mintegy ötévnyi állandó festésrajzolás után jutott túl Demeter „korai korszakán", s 1966-ra érkezett el arra a szintre, hogy elképzeléseit tökéletesen átvigye alkotásaiba. 1966-77 közötti periódust „érett korszaknak" nevezném. 1971 csúcspont művészetében. Ekkorra alkotta meg és állította össze két nagy sorozatát: az Anyaghimnuszt és a Néger imát. Az „érett korszakon" belül 1970-77-re esik a sajószentpéteri templom kifestésének időszaka; falfestményeiben egész művészete összegződik. A fenti vázlatos korszakokba osztással Demeter István festészetének logikus és tudatosan irányított fejlődését kívántam felrajzolni. Ösztönös tehetség volt, aki kemény munka révén jutott el saját stílusához, amely számára szükségszerű kifejezési forma lett. Szükségszerű - anyagi értelemben. Mindenféle anyagra dolgozott, amihez hozzájutott, de mivel hazánk nagyon kevés képzőművészeti alapanyaggal volt abban az időben ellátva, csak a következőkben fölsoroltakat tudta elérni: alapnak mindenekelőtt fehér és barna csomagolópapírt, írólapokat, stencilezett lapokat, formanyomtatványokat, plakátok hátoldalát, ritkán akvarellpapírt, műszaki rajzlapot, fényes felületű lapokat, festővásznat, műanyag- és falapokat használt. Az elkallódástól megmentve a kisebb fecniket is feldolgozta. Például Kondor Béla és Csohány Kálmán hoztak templomába olyan stációképeket, amelyek nagyobbak voltak, mint a sorozat többi tagja. így a keretezés során egy-egy csík leesett a képek oldalairól, és ezekből Demeter István „koprodukciós", „egykor muzeális értékké váló" ex libriseket készített. Festőanyagai: tempera, olaj-, nyomda-, tus-, fal-, zománcfesték, olajpasztell, kréták, színes ceruzák, porfesték, papsajt levél (!) zöldje. Hígítószerek: a hagyományosak (víz, terpentinstb.), de néha szőlőlé (!) is. Festőeszközként ecseteket, sokszor fadarabokat és egyéb tárgyakat használt. Szükségszerű - szellemi értelemben. Feljegyzései közt találtam: 1966-ban „mondta megdöbbenten egy 65 éves nagymiskolci orvos, képek lapozgatása közben: De hisz ez gyónás is, gyóntatás is! - Hozzátettem: gyógyulás is, gyógyítás is, s ha csakugyan hoz fel sok szemetet, hozott a hagyományos, megunt naturális művészet is sokat, de ami gyöngy vegyült a szemétbe, az megmarad. S ha csupa szemét lenne, akkor is csak tükör lenne: nézz bele rohanó mai ember, ez vagy, mert a művész a te ránemérő lelkiismereted, s az űrhajózás, a szuperszonikus repülőgépek idején éppen a művésztől várnád, hogy azért csak postakocsin menjen Pestre, bogarásszon étlen-szomjan és nyomorban 70 évig egy eszmén vagy motívumon rágódva, aztán haljon éhen s te megengeded, hogy szobrát felállítsák? Nem! A leegyszerűsítés, lényegkeresés éppen olyan korszerű belső