A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - S. Koós Judit: Adalékok a bronzkor kutatástörténetéhez (Leszih Andor kassai tanulmányútja 1902-ben)

Adalékok a bronzkor kutatástörténetéhez (Leszih Andor kassai tanulmányútja 1902-ben) Leszih Andor (1880-1963) múzeumigazgató, akinek szervező, irányító és tudományos munkássága közismert mindazok előtt, akik múzeumunk és városunk történetében jártasak,

1 nagyon fiatalon bekapcsolódott a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület munkájába. Először külső munkatárs,

2 majd később mint önkéntes gyakornok munkálkodott, segített a különböző rendezési, azonosítási feladatok ellátásában.

3 1901-ben, a Magyar Numizmatikai Társulat létrejöttekor egyike az alapító tagoknak,

4 s egy évvel később már a múzeumi bizottsági tagok között találjuk az ekkor még mindössze 22 esztendős fiatalember nevét.

5 „A múzeum szives kiküldése folytán f. évi április 20-án tanulmányoztam át a kassai vagy felső magyar országi múzeumot" - jelentette 1902. május 8-án, valószínűleg a Múzeum Egyesületnek.

6 Az 1899-ben megalakult múzeum akkori vezetői, a bizottsági tagok azzal a határozott szándékkal indíthatták útnak tagtársukat, hogy a már összegyűlt anyag rendszerezéséhez, megfelelő tárolásához, kezeléséhez és a készülő kiállítás rendezéséhez tapasztalatokat gyűjtsön. A jelentésből kitűnik, hogy Leszih komolyan vette feladatát: mindenre kiterjedő figyelemmel, aprólékos gonddal részletezte a kassai múzeum különböző kiállításait, osztályait (képtár, könyvtár, régiségtár, néprajzi és természetrajzi osztályok). De mint írja, „természetesen főfigyelmet és legtöbb időt a régiségtárra fordítottam."

7 E megjegyzése nem jelenti azt, hogy Leszih egyértelműen elkötelezte volna magát a régészet iránt, hiszen későbbi publikációs tevékenységéből kiviláglik, hogy munkásságát mind a közművelődés, helytörténet, néprajz, műemlékvédelem, mint pedig a régészet terén tartalmasnak és iránymutatónak tarthatjuk.

8 Inkább arról lehetett szó, hogy a múlt század végén, századunk elején tapasztalható érdeklődés múltunk emlékei iránt olyan anyaggyűjtéseket, ásatásokat indított el, melynek eredményeként jelentős tárgyak, leletegyüttesek váltak ismertté. Múzeumba kerülésük esetén pedig felmerült az igény rendszerezésükre, mely a könnyebb kezelhetőség érdekében szükségessé vált. így aztán „kettős cél" vezette a Kassára érkezett fiatal kutatót: 1. a Borsod megyei leletek összeírása; 2. az általános rendezés, felállítás, kezelés tanulmányozása. Munkáját „Mihalik József múzeumi igazgató úr szíves magyarázatai és tanításai mellett" végezte. Megismerkedett a kiállítások anyagával, melyeket öt teremben, a következő rendszer szerint helyeztek el: /. terem: kő-, bronz-, vaskori, egyiptomi, görög, római, népvándorlás kori régiségek; //. terem: Bubics-féle

9 porcelánok, régi középkori iparművészeti tárgyak, céhemlékek, kulcs, zár, kályhafiók stb. kollekciók; ///. terem: fegyvertár, a X. századtól 1848-ig; IV. Dessewffy Terem: porcelánok, egyházi ezüst szerelvények, éremgyűjtemény, keleti fegyverkollekció, bútorok, páncélok, üvegek, szőnyegek és apró iparművészeti tárgyak; V. terem: éremtár, kegyeleti emléktárgyak.

10 A leírás után Leszih az elhelyezés módjának közreadására tért át. Dicsérte a „gon-