A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: Tallózás a mezőkövesdi újságokban avagy (élet)képek a régi Mezőkövesdről
Tallózás a mezőkövesdi újságokban, avagy (élet)képek a régi Mezőkövesdről „Örömmel üdvözöljük Mező-Kövesd város és vidéke olvasó közönségét! Öröm tölti el a mi keblünket is, mert az a régen vajúdott eszme, hogy Mezőkövesd és vidéke azon provinciák közé soroztassék, melyek saját hírlapukkal bírva, saját érdeköket képviselik, teljesült. A mai kor czivilizált népeinek nélkülözhetetlen szellemi tápláléka az eszmecsere, mely csak akkor válik valódi hasznára az emberiségnek, ha az nyíltan történik úgy, hogy minden ember hozzá is szólhasson ... a közügy érdekében fogjuk emelni szavainkat, a közügy lesz a »Mező-Kövesd és Videke« vezérlőcsillaga ..." E sorokkal indult a „Mezőkövesd és Vidéke" első évfolyamának első száma, 1897. október 30-án, hogy megszakítás nélkül folytatódjon 1926-ig, akkor helyet adva egy rövid életű társának, majd újjászülessen 1929-ben és ismét megjelenjen 1944-ig, a nyilas hatalomátvételig. A mezőkövesdi újságok hetilapok voltak, általában négyoldalasok, amiből egy oldalt a reklámok, hirdetések, egy oldalt a rövid hírek, egy újabb oldalt hosszabb cikkek, a címlapot pedig vezércikk és „tárca" töltötte ki. A közügy képviselete, a közönség tájékoztatása és a csipkelődő humor, kezdetben igen jól megfértek egymással a rövid hírek rovatában és jellegzetes színt adtak a lapnak. „A gyorsvonatok megállnak. Mint biztos forrásból értesültünk, az a két gyorsvonat is megfog állani november hó 1-ével, mely egyik egri laptársunk szerint, eddig csak fütyült nekünk" (1897. október 30. 2.). „Sebes hajtás. Mező-Kövesden az a divat, hogy a város széléig bandukolva járó lovakat, ott megeresztik és úgy hajtanak végig a városon, mint a szél, nem törődve semmivel sem, legyeh a kocsi üres, vagy pedig teherrel jól megrakva. - Esett is már elég szerencsétlenség e miatt, de azért a sebes hajtás még most is dívik. Amennyiben a szántás-vetés ideje már küszöbön van, kérjük az illetékes hatóságot, szíveskedjék ebben az ügyben is intézkedni, és a városon keresztül a sebes hajtást egyszer s mindenkorra megtiltani, - a város két végén jelző táblákat felállítani és a tilalom ellen vétőket szigorúan megbírságolni" (1898. márcziusó. 2-3.). „Telefon Mező-Kövesden. Persze, hogy ezt a czimet olvasva, a közönség nagyot néz az óriási haladásra. Sietünk azonban az ügyet a maga valóságában megvilágítani. Tekintve Mező-Kövesd speciális viszonyait, melyek szerint, ha egy szél alkalmával tűz ütne ki, az egész város porrá égne, a tűzoltó főparancsnok Morvay János, úgy is mint az elöljáróság tagja, gondoskodott arról, hogy esetleges tűzkiütés alkalmával a tűzőrség biztosan tájékozva legyen, hogy az hol van: a toronyőrséget a tűzőrséggel telefon útján kötötte össze. Nagyon fontos ez az intézmény, melynek üdvös voltát kellően méltányolni sem vagyunk képesek" (1899. május 13., 3.). „Mikor lesz járda városunkban? Majd ha fagy! Akkor kemény alapon járkálhatunk, addig meg ép úgy, mint eddig, hol porban, hol sárban ballangatunk az út közepén" (1899. szeptember 3., 2.).. A közügy képviselete - a „Mezőkövesd és Vidéke vezérlő csillaga", ha mindig nem is, néhány számban azonban fényesen ragyogott. A település 1903. évi jelentése kapcsán a lap több témát érint, ezeket a kritikai sorokat írja az óvodák, óvodások helyzetéről:
