A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A magyar falu kettős tagozódásának ősi szerepe (Feltevés a házasságszabályozó kétosztályú rendszerről)

zat jelentésű ág a jelenben egyébként a közös nevű, de már számon nem tartott rokonságra vonatkozik. Egy faluban a házasodás előfeltétele két nemzetség megléte volt. Tehát a két nemzetség, azazhogy frátria törvényszerű, kivétel nélküli megléte kizárólag a házasodás végett volt szükségszerű. Ezeknek a frátriáknak a megléte mellett ezek egymáshoz való viszonyának egy állandó, általános sajátsága is támogatja, valószínűsíti és magyarázza, hogy ez a szervezeti kettősség eredetére és funkciójára nézve analógiában van az ősi társadalmak szociálantropológiájából ismert ún. kétosztályú rendszerrel. Mi ez a sajátság a két vég viszonyában? Röviden felelve: A két falurész közt dúló folytonos legényháború. „Feltűnő - állapítja meg Katona Imre - a két vogul frátria közti vetélkedés."

31 Szemjonov Hogyan keletkezett az emberiség c. már idézett könyvében minden világrészből bemutat törzseket, melyeknél a házassági csoportok közt ellenségeskedés dívik. Eredete a nőrablásban van. Bár a házassági kölcsönösség legálissá lesz, az ellenséges viszony vagy ennek csökevénye továbbra is megmarad. ". . . ez az ellenségeskedés a fejlődés folyamatában - írja a nevezett szerző - mind nagyobb mértékben fiktívvé vált, mindinkább merően szertartásos jelleget öltött (...) Ebben a formájában ( . . újított még jóval azután is fennmaradt, hogy a duális hordaszervezet duális nemzetséggé változott át."

32 Hozzátehetjük: még azután is, pl. a magyar falu al- és felvégének a viszonyában. Egy-egy néprajzi jelenség eredete ki tudja, milyen messzeségbe nyúlik vissza. Falumban eleinte fel sem figyeltem egy szokásra. Lakodalom után az ifjú férj talán egy hétig is esténként feleségéhez jár, aki még nem költözött hozzá. Az ősi primitív népek diszlokális házasságát idézte számomra, amely szerint külön csoportban, külön nemzetségben lakott a feleség és a férj. Az ősi társadalmak párhuzamait, s általában az egymástól elszigetelt ősemberi kultúrák sok vonatkozásban csodálatos hasonlóságát szemlélve lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson a bibliai monogenézis. A lakodalom gyermekkoromban még a háborút idézte. A násznép lövöldözött. Akinek vadászfegyvere volt, bárha nem is volt hivatalos, beszaladt érte, és lőtt egyet, mikor háza elé ért a násznép. A múlt század derekáról maradt egy feljegyzés Chakó Dániel nótáriusról, hogy egy lakodalomban fakarddal járt. Emlékszem, a felvégesi Lindi Mihály és az alvégesi Ozsváth Piroska násznépe előtt égő kötéllel (pozdernyál csomóztak rá) elkötötték az utcát, s nagy, már eltört vagy lyukas lagzis fazekakat vagdostak eléje. Ellenállásba ütközött a menyasszony elhozatala is. N. J. bácsi - most két esztendeje temettem, nyugodjon! Szederkényről házasodott, s mikor délután a násznép már ült a szekerekre, azt mondják: Nem adjuk a menyasszonyt! Nem adjuk a menyasszonyt! N. J. bácsi nem értette a tréfát, sértődékeny volt, megharagudott: Na, ha nem adják, hát nem adják. - „Gyerünk haza, Ferenc!" - szólt a nagyvőfélynek, aki alig tudta neki megmagyarázni, hogy János, hát ne bolondozz, ezt így szokták. Ez az ellenállás fiktív volt, ceremoniális, de az alvég és felvég közt csak a közelmúltban is még napirenden volt verekedések bárha rituálisak, de nem fiktívek voltak, hanem vérre menő valóságosak. Kihagyhatatlan az emlékezetből, és általános a régi falu ilyetén jellemzése: „Az alvígesi fiú nem mehetett a felvígre, a felvígesi fiú nem mehetett az alvígre; mindig összekaptak." - „Rígen az alvígesi-felvígesi legínyek nem íltek barátságba." A határozott emlékezés szerint az udvarlás - lányhoz járás - volt az oka, magyarázata a két vég legénysége közötti szakadatlan viszálynak, mely mindig csapatos nagy verekedésekben nyilvánult meg. Mindenütt hagyományos szokás volt ez az általam ismert helységekben. Előfordult, hogy házasemberek is heccelték a fiatalokat: „mán csak nem engeditek, hogy kivigyík a lyányt!" Parasztönéletrajzokban is megtaláljuk az emlegetését, rajzát ennek az általános ellentétnek a két falurész közt. Irodalmi lecsapódásával nemrégen találkoztam egy novellában a varbói (Borsod m.) születésű