A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A magyar falu kettős tagozódásának ősi szerepe (Feltevés a házasságszabályozó kétosztályú rendszerről)

sából jött létre úgy, hogy az endogám közösség két exogám közösségre hasadt; ezek a frátriák. Mások szerint két külön, idegen közösség szerveződött frátriális szövetséggé.

27 Ám a közös eredet, a két testvértől való származás gyakori mondája sem zárja ki az ellenségeskedést; gondoljunk Romulus és Remus viszályára. A viszály jelensége azért lényeges nagyon, mert a falvaink két része közti viszonynak is említetlen nem hagyható folytonos velejárója, amire e dolgozatom során éppen tételem igazolása végett még vissza kell térnem. De egyelőre még az obi-ugor (manysi, hanti) frátriák eredetének a kérdéséhez vissza- és kitérve szükséges tudnunk, hogy hagyományukban a poroknak mint a raoszoknál fejlettebb idegen népnek az emléke őrződött meg, a nyelvtudomány szerint egy iráni törzs, a partosok neve. Tehát egy idegen nép töredéke játszott szerepet legközelebbi nyelvrokonaink etnogenezisében, duális rendszerük kialakulásában és por frátriájuk létrejöttében - amint ezt Harmattá János megállapítja.

28 Ezzel kapcsolatosan - bár ez már nem tartozik tárgyunkhoz - hadd említem meg, hogy Györffy György szerint a másik frátria neve is, a mos (mosz), az ezzel egy eredetű vogul népnév, a manysi, tehát a magyar név első eleme is, iráni eredetű, és a manus, mensch, mann stb. 'ember' jelentésű szókkal van kapcsolata, s elődeink az ugor korban vették volna fel a szkítáktól. Viszont a még újabb nézet szerint, mely a néprajzos Veres Pétertől származik, a magyar névnek mint összetett szónak az első eleme a mond igével függ össze, és nevünk 'beszélő, azaz értelmesen beszélő embert' jelent. Ez a szófejtés sem alaptalan. A népek talán legtöbbjének az önelnevezése az 'ember'. Viszont a szláv népnév meg 'szólót, beszélőt' jelent, azaz olyan népet, olyan embereket, törzseket, akik/amelyek értelmesen tudnak beszélni, nem úgy, mint a néma, nem úgy, mint a-német. - A vogul nép kialakulásához hasonlóan magyar népünk etnogenezisének, eltérő etnikumokkal való ötvöződésének a folyamata is talán több ízben, esetleg csupán hellyel-hellyel frátriális szimbiózis útján ment végbe. 4. Feltevésemet, nevezetesen azt, hogy kettős faluszervezetünk valaha frátriális szerkezet volt, és házasságszabályozás volt a fő funkciója - az eddigiekben az ősi társadalmak, közöttük nyelvrokonaink néprajzában található párhuzamokra, analógiára alapítottam. De a magyar néprajzban található-e hasonló jelenség, amellyel tovább lehet alapozni? Csak két ilyet ugyan, de találtam. Egyik: szer szavunk, a másik a két vég közötti viszonynak egy sajátsága. Az alvég - felvég, alszeg - felszeg, alszer - felszer szópárok egymás szinonimái. A két részre tagolt falu egy-egy felét jelentik égtájak szerint különböztetve. A fel- általában az északi, északkeleti, -nyugati, az al- az ellentett véget, szeget jelöli. Lakhelyet, területet jelent a szeg is. De a szer, mely egyeredetű mélyhangú párjával, a sorral, egy már elhalványodó többletjelentést is hordoz: házak, épületek egymás után sorakozó rendjét, pl. Miskolcon a Papszer, másutt az ólak, teleltető kertek sora-, a Telekszer. Ez az ugor kori iráni jövevénynek is tartott, viszont történeti-etimológiai szótárunk szerint még az uráli korból örökölt ősi szavunk, mint Katona Imre írja, „területi nemzetséget, ezt megelőzően pedig hordát jelenthetett, illetőleg e korból megőrizte a hordával összefonódott házassági osztályok emlékeit is."

29 Bartha Antal szerint „eredetileg valami társadalmi egység, alcsoport elnevezése lehetett."

30 Nem jelenthette a klasszikus értelemben vett tulajdonképpeni nemzetséget, mely nem volt kötve területhez, hanem alkalmasint jelentette az együvé települt nemzetséget, a frátriális szövetségben élő falu egy-egy frátriáját. Általában két szer alkothatta a falut lakó, egymás közt a frátriális megosztottság folytán házasodható nemzetséget, mely lokálisan is megszervezve, végek, szegek szerint elkülönítve helyezkedett el. A „szegről-végről atyafi (rokon)" kifejezés a vérségi és területi szervezet együttesére utal. Kesznyéten szótárában a szer („a kötélnek egy szere") a 'zsinórt, ágat' jelenti, melyekből a kötelet összecsaptalak. A szerek összefonódását, házasodási funkcióját találóan szemlélteti ez. A 'rokoni ága-