A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A magyar falu kettős tagozódásának ősi szerepe (Feltevés a házasságszabályozó kétosztályú rendszerről)

illetékes hatóság engedélyével.

3 Az előbbi lehetőséggel élve léptek házasságra pl. Boncza Berta szülei: az apa az anyának tulajdon nagybátyja volt. A XIX. században, a polgári házasság bevezetése (1895) előtt a párválasztást még az egyház ellenőrizte, de a magyar polgári jog alapján. Ezt megelőzően, a XVIII. század végétől a prédikátor II. Józsefnek a „Házasság dolgában kijött Normalisa" értelmében ügyelt a rokonság fokozataira. A szabályzat kimondja: ,,A' vér sz(er)int való atyafiak(na)k szabad öszve házasodni in Secundo, tertio mixto gradu, úgy h(ogy) az Egyik másod izint, a' másik harmad izint való Atyafi légyen, annyival inkább hát a' távolyabb való atyafiak(na)k." Tehát az unokatestvérek házassága még tilos, a másodunokatestvéreké már megengedhető, de megengedhető a házasság a vegyes második és harmadik grádus között is, tehát az unoka az oldalágon lévő dédunokával házasságra léphet. Az eklézsiába lejött rendelkezés családfa bemutatásán magyarázza, hogy ,,A' Grádusokat a' Vér sz(er)int való atyafiak közt" miképp kell számlálni. A „Torsok" - az előd nem veendő számba. A testvérek alkotják az első, az unokatestvérek a második, a másod-unokatestvérek a 3

dik grádust, és így tovább. A rendelet a sógorok grádusait is szemlélteti. Első gráduson a testvérek, másodikon az unokatestvérek házastársai vannak. „A' Sógorok két ízig összve nem házasodhatnak a' Törvény sz(er)int, mellyhez kell magukat alkalmaztatni." Az ősi szokásnak ismert levirátus és sororátus tilalom alatt van. De mindkét tilalmazott grádusban lévő sógorok megözvegyülésük esetén házasságot köthetnek egymással a királytól kapott „dispensatio" révén. A borsodi eklézsiáknak a szabályzatot 1793-ban tette közzé Szőke Ferentz senior, miután a császárnak e „Házasság dolgába ki jött" rendelete 1791-ben törvényesen megerősíttetett. Az esperes így indokolt: „Némellyek a Házasulandók között való atyafiság grádusainak számlálásában) meg akadnak, ezen az okon az össze adattathatókat nem akarják kihirdetni és meg esketni."

4 Habár - ha dispenzációval is - már a Kalapos király megengedte a sógorházasságot, Chakó István kesznyéteni prédikátor három évtized múlva sem akarta engedélyezni, hogy Csele Péter özvegyen maradt idősebb ember elvehesse elhunyt felesége, Varga Erzsébet unokahúgát: felesége fivérének, Varga Mihálynak a leánykáját, nem annyira a nagy korkülönbség miatt („mert 50 év és 15 esztendő között nints egyenlőség"), hanem mert „mint árva és második grádusban lévő Leányt akarta elvenni" Sárát. Elküldte hát a döntésébe belenyugodni nem akaró házasulandót az espereshez Megyaszóra. „Eleget küszködtem már vele - panaszolja levelében elöljárójának -, de nem tudtam testi vélekedéséből kiverni, kíván folyamodni Tisztelendő Esperest Úrhoz az összekelhetésre való engedelemért." Esperesünk a döntést rávezette a levélre: „Vettem 11. dec. 1821. és Feleltem reá, hogy törvény ellen nintsen."

5 A párválasztás szabályozásával legrégibb kánonoskönyveink is foglalkoznak. Megállapítják a népi, a hivatalos és az egyházi jog közötti eltérést. A debreceni vagy egervölgyi hitvallás (1562) népjog, császári jog és isteni jog között különböztet, amikor így szól: „. . . noha a nép- és császári jog szerint a negyedik fokig volna megtiltva, de az isteni jog az egyenlőtlen vonalon csak az első és második fokon tiltja azt meg. 3. Mózes. 18. 19. 20. az egyenlő vonalon pedig két unokatestvérnek, két testvér gyermekének megengedi azt. A verség iránti tisztelet kívánja, hogy a harmadik fokon belől vaktában ne történjék összevegyülés." - A kérdést arrébb újra előveszi a kánon: „De valamint a meg nem engedhető házasság fokozatai - olvassuk az atyák házasságáról szóló cikkelyben - meg vannak tiltva (...) csak a második fokozat nem engedtetik meg az oldalági vérségben, most pedig némely törvények és szokások, vagy a verség iránti tisztelet megtiltják a házasságot a harmadik fokon belől: bárha az isteni jog nem tiltja meg."

6 A mintegy négy évtizeddel később keletkezett Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek (XIV.) szintén külön-